Jack elhatározta, hogy elvisz magával a következő helyi klubkoncertjükre. Nagyon lelkesnek tűnt, azt mondta, alig várja, hogy bemutathasson Yoyónak. Joeynak. Nem, én képtelen vagyok Yoyónak hívni, nekem ez túl hülyén hangzik. Mindenesetre kissé tartottam a találkozástól, vagyis inkább izgultam. Hiszen... végül is mi rossz történhetne, nem? Nem is tudom, miért paráztam rá ennyire. Korán elindultunk... haha, nem. Fogalmam sincs, Jack mit vacakolt ennyit a fürdőben, mindenesetre nagyjából tíz perccel később léptünk ki az ajtón mint terveztük. Szerencsére azért így sem voltunk késésben, direkt úgy terveztem el mindent, hogy még véletlenül se késhessünk. Az ilyet azért nem mertem rábízni. Alig volt forgalom, ami ilyenkor Chicagóban nem túl gyakori, de ez egyszer mázlink volt. Mondanom sem kell, nagyon örültem neki, hogy nem kellett még órákon keresztül csigaléptekkel haladni a klub felé, ahol elvileg a többiek már csak ránk vártak. Nem igazán lepődtem meg. - Biztos vagy benne, hogy nem zavarok? -kérdeztem meg a nap folyamán vagy harmincadik alkalommal, miközben már a hátsó bejárat felé haladtunk.
Csoport : Felsőosztály Nem : Férfi Kor : 36 Csillagjegy : Vízöntő Lakhely : Chicago Családi állapot : magányos Foglalkozás : zenész (The Pioneers frontembere) Karakterlap : Walking disaster
Már régóta vártam az alkalmat, hogy bemutathassam Fionát a srácoknak, de nem akartam csak ezért összeülni velük, elég kényelmetlen szituáció lett volna. Végül az első megfelelő időpont az egyik chicagói klubkoncertünk volt, így arra esett a választásom. Már előre beharangoztam a fiúknak, hogy végre vethetnek egy pillantást az új barátnőmre - persze csak messziről, mert ilyen csajra rá sem tehetik a kezüket. Mondanom sem kell, nem sikerült időben elindulnunk. Ennek mondjuk én voltam az egyetlen oka, ugyanis kitaláltam, hogy már itthon összekészülődök és így az öltözőt csak ívóhelyiségként fogjuk majd használni. Ebbe viszont beletartozott az is, hogy negyed órán át vacakoltam a hajammal, ugyanennyi ideig hisztiztem magamban, hogy melyik felsőt vegyem fel, közben pedig Joey-val vicces képeket küldözgettünk egymásnak. Talán inkább öltöznöm kellett volna ahelyett, hogy szemceruzával kockákat rajzoltam a hasamra és erről bombáztam képekkel Yoyót. Végül egy "I don't need sex the government fucks me every day" feliratú fekete ujjatlant vettem fel egy szintén fekete farmerhez, meg a piros Converse-emhez. Ideális fellépőruha. Viszonylag gyorsan odaértünk a taxival, úgyhogy nem lett gáz a késésemből. Nem véletlenül mentünk taxival, már órákkal ezelőtt elkezdtem alapozni, hogy biztosan jól szerepeljek majd a koncerten. A beéneklés és a nyújtás mellett ez is nagyon fontos. Sőt, még fontosabb.
Fiona egész nap ezzel a kérdéssel zaklatott, és most már kezdett kissé elegem lenni. Nem haragudtam rá, de nem bírtam felfogni, miért hiszi azt, hogy zavar minket. - Dehogy zavarsz - vágtam rá. - Már alig várják, hogy megismerjenek. És itt lesz Bri is, nem te leszel az egyetlen lány. Amint beléptünk a művészbejárón, megpillanthattuk a népes társaságot. Yoyo és Briony, Jared és Sam, meg persze a menedzserünk és néhány hangtechnikus.
Természetesen már rengeteget hallottam Jack új barátnőjéről. Mindig nagyon lelkesen hallgattam, amikor a nőiről beszélt, valószínűleg ő is ezt tette volna, ha nekem nem lett volna ott Briony és olyan gyakran váltogattam volna őket. De ahogy elnéztem, ez a Fiona egyike volt a hosszútávúnak induló kapcsolatainak. Azok alapján amiket elmondott róla, nagyon kedves lánynak tűnt, meg sem fordult a fejemben, hogy túlozna, Jack nem olyan. Úgyhogy alig vártam, hogy megismerhessem. Egész nap Bri nyakán lógtam, nem hagytam, hogy bármit is csináljon otthon. Egyrészt fel voltam pörögve az este miatt - ahová naná, hogy őt is magammal vittem -, másrészt meg szeretethiányom volt. És pontosan tudtam, hogy mivel lehet lekenyerezni. Amikor lekoptatott, hogy most mosnia kell, egyszerűen elmentem otthonról és egy nagy plüssmalaccal tértem haza. Igen, határozottan azt akartam, hogy csak velem foglalkozzon. Nagyon korán odaértünk a klubba, legalább egy órát vártunk hátul Brivel, hogy Jackék is befussanak, közben persze Sam és Jared már megérkeztek, a staff tagjai pedig már jó régóta ott voltak. De nem mindenki, ez pedig zavart. - Jaaaaaack! -kiáltottam fel végtelen lelkesedéssel, amikor beléptek a nyitott ajtón. Végre valahára.
Csoport : Egyetemista Nem : Nő Kor : 34 Csillagjegy : Vízöntő Lakhely : Chicago Családi állapot : eljegyezve Foglalkozás : egyetemi hallgató (pszichológia) Karakterlap : Keep calm and love psychology
Joey-nak remek érzéke volt ahhoz, hogy egyszerre teljesen ledöbbentsen és közben mégis elolvadjak az aranyosságától. A plüssmalacos akciója pont ilyen volt, még ha nem is tudtam, hova fogjuk rakni azt az óriási játékot. Végül arra jutottam, hogy ezt a problémát inkább elnapolom, és egyszerűen kiraktam a nappaliba, azóta is békésen ült a kanapén, mintha tv-t nézne. Hihetetlen ez a pasas, komolyan... Hamar odaértünk a klubhoz Joey-val, ahol én inkább háttérbe vonultam. Nem akartam belekukacoskodni a munkájukba, tudtam, hogy ilyenkor a fiúkkal már szeretnek felkészülni a koncertre és ezt teljesen meg is értettem. Rá kellett hangolódniuk lélekben, arról nem is beszélve, hogy még elő is kellett készülniük. Úgyhogy szereztem magamnak a készletükből egy üveg sört és leültem vele, egészen addig, amíg fel nem bukkant Jack az új barátnőjével. Csak Joey meséiből ismertem a lányt, ezeket a történeteket pedig Jacktől hallotta. Egyszóval semmi biztosat nem tudtam még erről a Fionáról, de igyekeztem pozitívan hozzáállni és nem azonnal beskatulyázni - ugyanis Jack Walker és a csajai... inkább hagyjuk. - Sziasztok! - köszöntem nekik sokkal szolidabban, mint az én egyetlen drága vőlegényem. Futólag megölelgettem Jackyt, utána pedig mosolyogva a mellette álló szőke lány felé fordultam. - Szóval te vagy Fiona... Rengeteget hallottam már rólad ettől a két futóbolondtól. Briony vagyok, örülök, hogy végre személyesen is találkozunk. Első látásra tényleg szimpatikusnak tűnt. Persze sok ilyet láthattam már Jack mellett, akik első látásra nagyon kedvesnek és aranyosnak látszottak, utólag pedig ennek az ellenkezője derült ki róluk, de ki tudja, talán most tényleg a jó lányt fogta ki. Néha még ennek a kis szerencsétlennek is sikerülhet, nem?
Persze, hogy azt hittem, zavarom őket. Nem akartam csak úgy a nyakukon lógni. Nem éreztem úgy, hogy itt lenne a helyem. Nyilván örültem neki, hogy megismerhetem Jack barátait, de akkor is... annyira furcsa volt. Szemmel láthatóan nem vagyok egy túlzottan szociális fajta. - Jó, de... na mindegy. -Beláttam, hogy hiába folytatnám ezt, úgysem kapnék más választ és egyre kevesebb volt a kifogásom, amire ne tudna rácáfolni. De féltem, hogy nem fognak kedvelni, hogy csak kolonc leszek a nyakukon, hogy... És akkor egy kisebb szívinfarktus rántott ki a gondolataim közül, amikor Joey Bradley hangos rikoltással Jack nyakába vetette magát. Hallottam, sőt láttam róluk szép dolgokat, de nem gondoltam volna, hogy ennyire súlyos a helyzet. Gyorsan elengedtem Jack kezét, mielőtt mindketten felborulnak és magukkal rántanak engem is. - Igen, én vagyok -fordultam felé egy kissé félénk mosollyal az arcomon. -Remélem, nem hitted el minden szavukat, valójában nincsenek ördögszarvaim és nem is szoktam tüzet okádni. -Mert hogy Jack mindig ezekkel jött, amikor rossz napom volt és mindenen felhúztam magam meg folyton hisztiztem. -Nem vagyok ám olyan rossz, csak néha akarom megtépni azt a hülye kis fejét.
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Regisztráció 
Belépés 
Joey-nak remek érzéke volt ahhoz, hogy egyszerre teljesen ledöbbentsen és közben mégis elolvadjak az aranyosságától. A plüssmalacos akciója pont ilyen volt, még ha nem is tudtam, hova fogjuk rakni azt az óriási játékot. Végül arra jutottam, hogy ezt a problémát inkább elnapolom, és egyszerűen kiraktam a nappaliba, azóta is békésen ült a kanapén, mintha tv-t nézne. Hihetetlen ez a pasas, komolyan...