Brian & Jack

Egy szál boxerben rohangáltam a szobámban.
- Hol van az ingem?! - morogtam idegesen és tovább kutattam a szobámban. Az ágyamon ott feküdt a legjobb haverom Roly.
- Nyugi haver. - nevetett és felkelt az ágyról.
- Nem kell ennyit idegeskedni és akkor talán látnál a szemed elé is. - megállt mellettem és kivette a szekrényből a piros-sötétkék kockás ingem, amit annyira kerestem.
- Lehet nem kéne, de már vagy 10 éve nem láttam a bátyámat és nagyon izgulok. - Vallottam be őszintén.
- Teljesen érthető, de felesleges. Testvérek vagytok, nem fogja érdekelni hogy miben mész. - próbált megnyugtatni én pedig megkerestem a többi ruhadarabomat. Egy sötétkék nadrágot vettem fel, egy fehér pólóval, amire felvettem a piros-sötétkék kockás ingemet, amit nem gomboltam össze.
- Csá haver! -
- Csá! - elköszöntünk egymástól és én kirohantam a kocsimig, majd elindultam az Jack felé.

Mióta elköltözött tőlünk, azóta próbáltam megtalálni. Rengeteg információt és nyomot sikerült találtam azóta és mind ott díszelgett az óriási titkos parafatáblámon, amit apám elől rejtegetnem kellett. Ő nagyon nem akarta, hogy megtaláljam. Megtiltotta, hogy tartsam vele a kapcsolatot. Tudtam, hogy apám nem árul el valamit, de nem akartam vitázni vele. Én voltam az a fiú gyerek akire mindig is vágyott. Nem akartam neki csalódást okozni, mert tőle függött a munkám. Apám miatt minden eszközhöz hozzáfértem és sokkal eredményesebbek voltak az ügyeim. A bátyámra nehéz volt rátalálni, mert a lakcíme ismeretlen volt és sokat változtatta a helyét. Egy megoldás volt csak, megkerestem a legnagyobb rajongóját, aki blogot is vezet a bátyámról. Elmentem a lakására és amint mondtam, hogy Jackson Walker öccse vagyok, egyből beengedett. Nagyon fura lakása volt, tele volt a fala a bátyám képeivel és egy csomó szívecskével. Beszélgettünk egy darabig, de nem akarta elárulni a lakhelyét. Azt mondta, hogy titkos és nem mondhatja el senkinek. Nem értettem, hogy a testvérének, azaz nekem miért nem árulja el. Picit kattant volt a csaj, de fogtam magam és rámásztam. Gondoltam, hogy nem utasítana vissza egy Walker fiút. A kis kalandunk végén csak kiszedtem belőle a címet.


Hosszú volt az út, de végre odaértem a házhoz. Kívülről nem nézett ki olyan rosszul. Tuti sok pénze van, mert elvégre híres zenész. Kopogtattam a bejárati ajtón és pár perc múlva ki is nyílt. Amikor megláttam a bátyámat, meg sem tudtam szólalni. Nagyon fura érzés volt bennem. 10 éve nem láttam élőben és sokat változott. Éreztem, hogy egy könnycsepp ki akar szabadulni, de nem hagyhattam, mert nem rám vallt. Nem tudtam visszatartani, szóval inkább gyorsan megöleltem az idősebb Walkert és nem eresztettem.
- Hiányoztál...bátyó. - még szorosabban öleltem. Nem akartam elengedni, mert be kellett pótolni azt a 10 évet.

Mikor ő is megölelt már nem bírtam visszafogni magam és elkezdtek potyogni a könnyeim. Nem olyan sok, de egy pár igen. Tiszta gáz volt, 18 éves érett férfi létemre nem tudtam visszatartani. Olyan jó volt ismét megölelni a 10 éve nem látott bátyámat. Nem értem, hogy miért szakították el tőlem. Az biztos, hogy beverem apám képét, amint meglátom.
- Nem fogják megtudni és én fogom őket agyon ütni, amiért elválasztottak tőled. - hátrébb léptem és megtöröltem a szemem, hogy ne látszódjon. Szerintem a családomon kívül senki nem látott még így.
- Persze. - vigyorogtam, mert behívott a lakásába. Jól szétnéztem a lakásában, amint beléptem.

Egy bűnügyi technikus sok mindent megtud, ha csak körbenéz valakinek a szobájában. Jack szobájában is sok dolog volt. A legelső ami szemet szúrt a sok sörös üveg. Egy egyedülálló férfi, akit elüldöztek otthonról, a legkevesebb, hogy sok sört iszik. Simán szerezhetett volna magának barátnőt. Lehet hogy szerzett is, de hogy akkor nem volt az tuti, mert nagy rendetlenség volt. Tovább nézelődtem a szobában és olyat láttam az asztalon, amire nem voltam felkészülve. A bátyám drogozik. Biztos tönkre tette érzelmileg az, hogy elüldözték otthonról. Nem csodálkozok, hogy ilyen szerekhez nyúlt. Most már újra együtt vannak a Walker fivérek, szóval majd leszoktatom róla. Ő zenész is, szóval az is közre játszhat a drogozáshoz, mert sok zenészből lett drogos. Most már itt vagyok, hogy vigyázzak rá, szóval nem lesz baj.
- Milyen a híres élet? - mosolyogva fordultam a bátyám felé.


Hamar megpillantottam a testvérem mellett valamit, valamit amire nem számítottam. Lehet, hogy félre értettem a dolgot, de nem tudtam másra gondolni. Közelebb léptem és felvettem a földről a gyerek játékot, majd Jackre néztem.

Amint beértünk a lakásába, egyből elkezdett rendet rakni. Gondolom nem számított vendégre, főleg nem rám. Én se számítottam volna, hogy egy 10 éve nem látott rokon meglátogat. Gyorsan elrakta a sörös üvegeket, a drogot és a zenész cuccokat. Látszódott, hogy igyekezett. Nem hanyagolta el teljesen magát, mert akkor nem kezdett volna elpakolni. De lehet, hogy csak miattam volt az egész.


- Dehogy volt könnyű. - én is felnevettem.
-Sokkal jobban elvolt titkolva a lakcímed, mint egy átlagos embernek. Még apa rendőrségi gépén is megnéztem, de ott sem találtalak. - lehet az apánk kitörölte őt a rendszerből, mert olyan dühös volt rá. Mi miatt haragudhatott így meg rá?
- Még szerencse, hogy vannak örült csajrajongóid, akik bármit megtesznek egy másik Walker fiúnak. - büszkén húztam ki magam, hogy ilyen jó ötletem volt. Igaz, hogy 10 év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, sokkal könnyebb egy rajongótól megtudakolni, mint a rendőrségi adatbázisból kikutatni. Sokkal jobban megérte a rajongóból kiszedni, mert legalább nem csak a címet kaptam meg, de ez már más téma.
- Ki az a Daisy? - a szám is tátva maradt amikor kimondta a nevet. Csak arra tudtam gondolni, hogy gyereke született, de az lehetetlen.


- Apáék próbálják a boldog, tökéletes családot játszani, de nagyon rosszul látják a dolgokat. Én és Ashley is megpróbálunk megfelelni nekik. Apa rám nagyon büszke, de igazából már leszarom. Már rég nem miatta csinálok semmit. Lehet, hogy otthon neki úgy tűnik, de igazából, már megtaláltam a saját utam és úgy látszik, hogy ez apának is tetszik, legalábbis amit lát belőle az tetszik. Még az a szerencse, hogy nem lát mindig, mert akkor nem biztos, hogy ennyire büszke lenne rám. - felnevettem. Olyan gyorsan hadartam le neki egy csomó dolgot, hogy lehet fel sem sikerült még fognia, de olyan sok mindent kell még bepótolnunk. Annyi mindent mesélnék neki.
- Piára sose mondok nemet. - vigyorogtam a bátyámra. Úgy látszik az elérzékenyülésen más közös is van bennünk, mert ahogy elnéztem a szobát, ő sem veti meg az alkoholt.