Toby Chapman

"Egyél naponta egy almát, és elkerülöd az orvost! Naponta egy fej hagyma, és téged is elkerül mindenki."

Férfi

25 év

1991. 04. 09.

Evanston

Színész

Attól függ, ki kérdezi

Ami szerethető bennem

Szinte mindig optimistán szemlélem a dolgokat, szeretem a vidámságot és mások nevetését hallgatni. Pont mint a Szörny Rt.-ben, én is ezzel táplálkozom. De nem csak gyerekekével, akkor bohócnak mentem volna és valószínűleg pedofil is lennék, ami szerencsére nem vagyok. Könnyen el tudok szórakoztatni másokat, már ha azok éppen vevők az én humoromra, ami elég furcsán működik. Anyukám mondta mindig, hogy elég speciális vagyok.
A színészet tekintetében elég ambiciózus tudok lenni, de csak akkor, ha erről van szó. Keményen szoktam dolgozni, ami mondjuk meg sem kottyan az energikusságom mellett, de azért hadd sajnáltassam egy kicsit magamat, hogy én mennyire de mennyire fáradt szoktam lenni.
Nagyon jó barát vagyok, akik ismernek, azok ezt alá is írhatják. Bármikor, bárki mellett képes vagyok kiállni és szó nélkül megvédem azokat, akik közel állnak hozzám. Nincsenek amúgy sokan. De ez is több mint a semmi, nem? Meghallgatom a problémáikat, ha tudok, segítek, ha nem, akkor meg elhülyéskedem az egészet, de legalább sikerül megmosolyogtatnom. Én is egy szuperhős vagyok mint apukám.

Ami zavar bennem másokat

Sokszor megkapom, hogy túl sok belőlem. Túl hangos vagyok, túl láb alatt vagyok, túl, túl, túl. Minden túl. Még a kulta falkú malac is túl. Ha ezt valaki a fejemhez vágja, általába megpróbálom visszafogni magam, általában meglehetősen kevés sikerrel. Olyan vagyok mint egy élő koffeinlény, mindent túlzásba viszek, állandóan pörgök és nem tudok normálisan megülni a formás hátsómon.
Semmit sem veszek komolyan. Oké, ezt nem tudom tagadni. De éppen ezért vagyok olyan sikeres az életem körülbelül hét százalékában. Mindent csak játéknak veszek, többek között a párkapcsolataimat is, amik ezáltal nem éppen tartósak. Nem mintha sikerült volna eddig találnom olyan valakit, aki jó lenne Toboznének...
Állandóan előbb jár a szám és a kezem mint a gondolataim. Sosem szándékom megbántani az embereket - csak néha -, de valahogy túl sokszor sikerül. Nem sokat értik a szarkazmust és a szatírát.

Életem története

Egyszerű kis család egyszerű kis egyszem gyermekeként jöttem világra Toboz Chapman néven. Aztán a szüleim rájöttek, hogy egy szerencsétlen gyerek nem élhet ezzel a névvel, úgyhogy maradtam csak simán Toby. Nem egy különleges név, de legalább olyan rövid mint amilyen az én eszem is néha. Apám szuperhős volt, csak köpeny nélkül. Részeg fiatalokat vitt haza a szüleikhez taxival. Ha ez nem életmentő, akkor nem tudom, micsoda, mert ezek nagyon könnyen megölnék magukat. Tapasztalat. Anyám bejárónő volt, nem járt minden egyes nap dolgozni, csak a megadott napokon, úgyhogy az ideje nagyrészét otthon tölthette velem. Azt hiszem, szőnyegnek nézhetett, mert nagyon sokszor ki akart porolni.
Anya legjobb barátnője egy bizonyos Mrs. Goode volt, ezáltal az én legjobb barátom az ő fia, Richard lett. A többi gyerekhez az iskolában túl jó voltam, nem érte meg, hogy barátkozzak velük. Tudatosan Dicknek hívtam, mert milyen viccesen hangzik és amúgy sem kötekedhetett, az a Richard becézése. Fura kölyök volt, az meg kell hagyni, de ez nem jelenti azt, hogy nem voltunk el jól egymással. Mivel más értelmes srác nem volt a közelben, aki megérdemelte volna, hogy magasztosságommal barátkozzon, így teljes egészében alkalmazkodtam Dickhez, pedig alapból nagyon különböztünk egymástól. De ez bizonyítja azt is, hogy nagyon sokáig jó barátok maradtunk, bár az elköltözésük után kevesebbet tudtunk találkozni.
A középiskolában egy igazi kisangyal voltam, minden tanár kedvence. Szorgalmas kölyök voltam, sosem buktam meg, a magatartásom pedig kiemelkedően remek volt, csupán hetente egyszer kerültem az igazgatóiba vagy jobb esetben a folyosóra. A szüleimet alig kellett behívni, csak néhány alkalmat tudok rá mondani. Kicsapni? Pff, azt sosem akartak. Mondom én, hogy jó gyerek voltam.
Egy évig otthon tengődtem a gimnázium után, mert túl okosnak éreztem magam a továbbtanuláshoz. Akkoriban lett anyámból házisárkány és kijelentette, hogy márpedig el kell mennem dolgozni. Nagyjából háromhavonta váltogattam a munkahelyeimet, pedig én úgy odáig voltam a hotdogstandokért meg a Burger King ínycsiklandozó húspogácsáiért... A főnökeim nem értékelték igazán az odaadásomat és a munka iránti szeretetemet.
Aztán meguntam, egyik pillanatról a másikra döntöttem úgy, hogy színész leszek. A chicagói egyetem drámaszakára bekerülve már a legelején imádott mindenki, még véletlenül sem néztek rám ferde szemmel, hogy ez a fura kölyök mégis mit keres itt. Nem is vagyok fura kölyök, nem csoda, hogy nem így gondolták. Két évet töltöttem el itt, azután... nos, megtaláltak. Egy közepes hírnévvel rendelkező, fiatal rendező kereste fel az egyetemet, tehetséges fiatalokat keresve, a választása pedig rögtön rám esett az egyik szerephez. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy elfogadjam-e, elvégre egy olyan szorgalmas diák, mint amilyen én is vagyok, sosem hagyná el az egyetemet. De végül csak beleegyeztem, innen pedig egyenes út vezetett előre.
Az elmúlt három évet külföldön töltöttem, különböző filmek és sorozatok mellékszerepének forgatásával. Ne félj, ifjú padavan, hamarosan belőlem is főszereplő lesz. Vagyis főbb szereplő, annyira sosem voltam én mellékes. Néhány hónapja tértem vissza Chicagóba, ideje lenne újra megtalálnom itt a helyem. Most egy darabig nem szeretnék sehová sem menni, olyan erős a honvágyam, hiszen ki ne szeretné a Chicagóban mindennapos esőt és szelet.

A felét ne hidd el annak, amit itt leírtam. A másik felét nyugodtan.

Ha tükörbe nézek

Ha a tükörbe nézek, magamat kell hogy lássam, nem? Na jó, gondolom te sem erre vagy kíváncsi.
Magas vagyok, nem egy pálmafa, de magas, és vékony testalkatú. Fekete, göndör hajam van, ami mindig teljesen kócos, úgysem tudnék vele nagyon mit kezdeni, ezt lehetetlen kifésülni. Zöld szemeim vannak, nagyok és élénkek, mindig vidámságot sugároznak és az idő nagy részében az arcomon is egy vigyor ül. Nem sokat foglalkozom az öltözködéssel, szeretem az egyszerű dolgokat. Farmernadrág, széttaposott sportcipő, póló, néha kockás ing... semmi extrás. Nem szeretek kitűnni az emberek közül, vagyis nem így.
Hm. Ha jobban belegondolok, talán mégis egy pálmafa vagyok. Amin gumicukor nő.

Családom

Tobias Chapman, taxisofőr. Fogalmam sincsen hogy képes ezt a munkát elvégezni, én biztosan nem bírnám ki, ha részeg idiótákat kellene szállítgatnom, aztán még ki is takaríthatnám nap mint nap az autót, mert az egyk kretén összerókázta a hátsó ülést. Tudtam, hogy ezt csinálják, én is kerültem már ebbe a helyzetbe - utasként. De apám mindig is egy kedves, jámbor ember volt, aki soha, senkinek nem tudna ártani, jó kedélyű és szerető. Nem hiszem, hogy sokan lennének ilyenek rajta kívül. Ritkán találkozunk, amit azért eléggé bánok.

Dixie Chapman. Sosem volt szívem megmondani neki, hogy olyan neve van mint egy pornósztárnak vagy egy szexrabszolgának. Biztos nem nézte volna jó szemmel és megint megkerget a szőnyegporolóval. Kiskoromban mindig azt csinálta velem, de végül sosem bántott. Nem tudta volna megtenni, ahhoz túlságosan szerette az ő egyetlen kisfia nagy, ártatlan szemecskéit. Igazából csak próbálta a szigorú szülőt játszani, nem túl sok sikerrel. Nagyon szeretem anyukámat, szinte minden nap szoktam telefonálni vele.

Apróságok

Rettegek a bárányoktól. Amúgy semmi mástól nem, szó nélkül belenyúlok egy tál pókba is agy megölelek egy kígyót. És ez csak a kezdet.

Sosem hajtottam igazán álmokat, mindig csak mentem, amerre az élet sodort. Ha ma kidobnának a házamból, nem aggódnék miatta, holnapra biztosan találnék valami más helyet, ahol élhetek. Egyedül a színészet az, amit nem adnék fel soha, de azzal kapcsolatban sincsenek terveim, majd visz amerre visz.

Én mindig motivált vagyok.

Engem lehetetlen bármiből is kizökkenteni. (kivéve a bárányokkal)

Bármit képes vagyok a kedvencemmé kinevezni, ami éppen nagyon megtetszik. De a maradandó kedvenceim között a világos sör mindig ott van, az emberek hülyítése meg előkelő helyet foglal el.

Közepes méretű családi házam van a Michigan-tó környékén. Tudom, nem olcsó környék, de ennek ellenére nem élek kifejezetten fényűzésben, nem igényelem. Amúgy sem járok túl sokat haza. Két hálószoba és egy félszoba van két emeleten, mindkét szinten fürdővel, lent nappali és konyha. A kert viszonylag nagy, egy kisebb medencével... jó, talán van egy kis fényűzés. De nem nagyzolok vele, az egész lakrész teljesen egyszerű, semmi nincsen túldíszítve, a kertben sem hibiszkuszok nőnek, se semmi ehhez hasonló. A környező utcákban talán az egyik legvisszafogottabb ház az enyém.

Nincsen konkrét munkahelyem, színészként elég mozgékony vagyok. Az elmúlt három évben például Dél-Amerikában és Nyugat-Európában forgattunk. De azért szeretek néha itthon is időt tölteni, ilyenkor a chicagói stúdiókban dolgozom, az is van elég érdekes. Egyébként odáig vagyok a munkámért, semmi mást nem tudnék elképzelni magamnak, mint ezt. Másra nem is lennék alkalmas.

Robert Sheehan