Csoport : Felsőosztály Nem : Férfi Kor : 33 Csillagjegy : Kos Lakhely : Chicago Családi állapot : kapcsolatban egy dunsztosüveggel Foglalkozás : hivatásos baracklekvár Karakterlap : Zene :
Tárgy: Dick & Toby Hétf. Júl. 25, 2016 5:11 pm
Dick & Toby
Ezer éve nem voltam otthon. Jó, csak három, de az egy degunak lehet megvan ezer is. Alig vártam, hogy újra láthassam a szüleimet, a házat, ahol felnőttem, a barátaimat. Mind a... kettőt? Meg persze hazamenni is jó volt már, a saját ágyamnál semmi kényelmesebb nincsen. Csak a kanapé és az xBox azon a bazinagy tévén. Meg a hello kittys játékok. Szóval már egészen honvágyam volt. Nagyon régen láttam anyut ilyen boldognak, mint amikor meglepetésszerűen felbukkantam a küszöbön. Majdnem kiszorította belőlem az összes levegőt, ahogy megölelgetett, aztán közölte velem, hogy nagyon sovány vagyok, ennem kéne valamit. Úgyhogy kifosztottam a hűtőjüket. Na jó, annyira talán nem ettem sokat. Aznap este ott aludtam, a régi szobámban, anyu nem engedett haza, és megígértette velem, hogy másnap is vele tartok, fogalmam sincsen hová, mert nem figyeltem oda. De persze rábólintottam, mert miért is ne. Nem volt hiába. Reggel korán keltett, hét óra körül. Nem bántam, nem volt szokásom sokáig aludni. Az alvást a gyengéknek találták ki, én pedig erős vagyok mint Popeye. Vagy Schwarzenegger. Mondjuk. Dél körül már Mrs. Goode-nál voltunk, én pedig olyan nosztalgiát éreztem, ami egyáltalán nem volt rám jellemző. És rendkívül izgatott is voltam, hogy ismét láthatom Dicket. Nem is tudom, mikor láttam utoljára, szerintem még pelenkások voltak a gyerekei akkor. Most pedig már hány évesek is, öt? Azta. A konyhapultnak támaszkodva ácsorogtam, a kezemben egy pohár narancslével és egyre gyorsabban kiégő agysejtekkel hallgattam anyuék pletykálását. Már erre a szintre is eljutottak?