Jennifer & Richard

Szeretek olyasmit csinálni, amivel úgy érzem, kicsit is tudok segíteni másoknak. Nem mintha Teréz Anya lennék, távolról sem, de egy kis karitatív munka olykor jót tesz a lelkemnek. Mint ez a mai egyetemi nyílt nap is. Egyébként is jó bulinak tűnt. Megismerni úgy embereket, hülyülni a többi, szintén segítőként résztvevő csoporttársammal, nem beszélve a rendezvény után kötelező jelleggel megtartott "afterpartiról", ami valószínűleg csak egy kedélyes hangulatú sörözés lesz, de akkor is várom. Minden évben részt vettem eddig a nyílt napon, mióta egyetemre járok, nem is szeretném megtörni a hagyományt. Bár így végzősként már elég jelentősnek mondható a korkülönbség köztem és az érkező végzős középiskolások között, azért bízom benne, hogy nem tűnök még olyan öregnek a szemükben a szóróanyagot osztogatva és készségesen kisegítve az eltévedőket. Épp mosolyogva mutatom meg egy kissé elveszett, szemüveges, nyegle kamaszfiúnak, merre találja a mellékhelyiséget, mikor valaki megszólít és ahogy megfordulok és meglátom, ki az, a felismeréstől még szélesebb mosollyal nézek rá.
- Szervusz Richard! Ebben az esetben természetesen. Az autóm sajnos nincs itt, de így, bármi másban szívesen állok rendelkezésedre. Mit tehetek érted? - értem én a viccet, amivel a legutóbbi és eddig egyetlen találkozásunkra céloz. Richard az egyik legjobb barátnőm, Violet bátyja. Gyakran bulizunk együtt Violettel és bizony a közelmúltban adódott egy kis kalamajka, amit Richard beugrása mentett meg. Így nem kellett az éjszaka közepén órákig vesztegelnünk ott a semmi közepén, az első buszt megvárva. Nem úgy terveztük azt az estét, de hát ki gondolta volna, hogy a harmadik barátnőnk épp azon a bulin kapja rajta az akkori barátját egy másik lánnyal és rendez patáliát. Ez még nem lett volna önmagában baj, ha nem az említett fiú a házigazda. A barátnőnk persze kijelentette, hogy egy percet sem hajlandó tovább abban a víkendházban maradni, mi pedig természetesen szolidaritásból vele tartottunk. Ha akkor nincs Richard, tényleg nagyon kellemetlen helyzetbe kerültünk volna. Nagyon kedves, szellemes férfi benyomását keltette, csöppet sem morgott, hogy ennyit kellett autóznia miattunk. Még a barátnőnket is sikerült kicsit jobb kedvre derítenie, pedig szegény (érthetően) nagyon maga alatt volt. De én is kellemesen elbeszélgettem vele, csak pozitív emlékeim vannak róla, rendes embernek tűnt. A látszat persze néha csalhat, ahogy azt újságíró gyakornokként is és a bátyám mellett is megtanultam már, de ha ő már egyszer kihúzott egyszer a csávából, miért ne tennék meg neki akár egy kisebb szívességet is? Segítőként jelenleg itt amúgy is ez lenne a dolgom.

Chandelier | Bocsi a késésért! | Clothes

                     

Bár nem épp kellemes az első találkozásunk emléke Richarddal, ez egyáltalán nem az ő hibája. Sőt, tőle kifejezetten jó fej dolog volt, hogy eljött értünk az éjszaka közepén és valamelyest még a barátnőnket is felvidította. Már amennyire a helyzet ezt lehetővé tette. Tényleg nagy szemétség volt, amit az a srác megtett vele. Nem is csodálom, hogy szegény annyira kiborult. Hosszú időbe telt, mire feldolgozta a dolgot, hiába álltunk ott mellette mi is. Undorító kis féreg volt az a pasi. Nem is érdemelte meg a barátnőmet.
- Akkor a legjobb helyen jársz. Tessék, ezen minden szükséged információt megtalálsz - szélesen rámosolygok és felé nyújtok egyet a kezemben tartott szórólapok közül. Örülök, hogy tudok neki segíteni, még ha ez nem is nagy dolog és meg sem közelíti azt, amit értem tett. Lévén nekem éppen ez itt a feladatom. Kedvesen ránevetek a megjegyzésére. Tudtam róla, hogy tanár, ez nem lep meg, az autóút alatt mindez kiderült. Azt is el tudom képzelni, hogy stílusából adódóan kedveljék a diákok, de azért nem lehet egyszerű neki sem. Egyszerre tekintélyt parancsolónak és jó arcnak is lenni. Minden elismerésem, én biztosan nem boldogulnék el egy osztálynyi tinédzserrel.
- Persze, minden a legnagyobb rendben. Mint láthatod, éppen önkénteskedem itt. És veled? - kedvesen, formálisan viszonozom az érdeklődést, miután válaszolok, mivel nem tudom, mi mást is tehetnék. Bár pár órát egy autóban összezárva töltöttem vele és az egyik legjobb barátnőm bátyja, nem ismerem azért annyira. Csak annyi, hogy szimpatikus embernek tűnt elsőre. De ez még hirtelen nagy, bensőséges beszélgetésekhez aligha alap, ezt beláthatja bárki. Mindegy, jelenleg nincs más dolgom, így még akár egy jót is beszélgethetünk. Vagy ki tudja.

Message: Bocsi a késésért!