Csoport : Felsőosztály Nem : Férfi Kor : 36 Csillagjegy : Vízöntő Lakhely : Chicago Családi állapot : magányos Foglalkozás : zenész (The Pioneers frontembere) Karakterlap : Walking disaster
Egy dolog volt, amit utáltam a koncertekben, mégpedig az, hogy ilyenkor otthon kellett hagynom Daisyt. Persze sosem volt késő éjszaka egyedül, de jobban éreztem volna magam, ha én vigyázom rá. Ilyenkor legtöbbször áthívtam a bébiszittert vagy rábíztam őt Joey barátnőjére, ha ő éppen ráért. Nem volt ez egyszerű helyzet, az idegen felvigyázókban sosem bíztam meg igazán. Mindent úgy csináltak, ahogy előre megbeszéltem velük, de attól még nem ismerték úgy a kislányomat, mint én. De nem tehettem semmit, ez volt a munkám. Hajnalban értem haza, valahogy egy és két óra között. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ne csapjak zajt a lépcsőházban, így is már sokszor tettek megjegyzést a szomszédok a nos... hangos életmódomra. Valószínűleg nem lehetett áldás egy zenész közelében élni, pedig komolyan mindent megtettem annak érdekében, hogy őket ez ne érintse. Hangszigetelt szoba, macskaosonás éjszakánként... De valljuk be őszintén, néhány sör legurítása és egy nagyobb adag fű elszívása után azért elég nagy problémát tudott okozni felsurranni a mi emeletünkre. Minden alkalommal elhitettem magammal, hogy nem lesz belőle baj, ha iszom vagy rágyújtok egy-két spanglira, esetleg mással mérgezem magam, de aztán mindig felsültem. Ha az eszemet nem is vette el egyik sem, azért a kedvemen mindegyik nagyot dobott. Ezúttal nagyon siettem haza, ugyanis Daisy most volt először az új bébiszitterével. Az előző elköltözött a városból, az előtte lévő meg felmondott a rengeteg éjszakázás miatt - és burkoltan azért azt is hozzátette, hogy talán célszerű lenne változtatnom az életmódomon, mert a tivornyázásaim minősíthetetlenek. Ami vicces, mert nem is tudta, milyen az, ha én tényleg "tivornyázom". Egyszóval most nem maradtam ott koncert után beszélgetni a srácokkal, a rajongókkal való fotózkodást is letudtam néhány percben, a többit Joey-ékra bíztam. Megoldják nélkülem is. Taxival jöttem, az tűnt a leggyorsabbnak. Tudtam, hogy nem kéne aggódnom, biztosan szólt volna Natalie, az új lány, hogy ha bármi probléma adódott volna az este folyamán. De a saját szememmel akartam látni, ahogy Daisy békésen alszik, és Natalie-tól is meg szerettem volna hallgatni, hogyan jöttek ki egymással. Csendben nyitottam ki a bejárati ajtót, nehogy a kulcs zörgése felébressze Daisy-t. Felakasztottam az előszobában a dzsekimet és a vörös tornacipőmet beállítottam a többi cipő mellé. Halvány fény szűrődött ki a nappaliból, így arra vettem az irányt. Csak a tv világított, valami korhatáros filmet adtak.
- Megérkeztem - jelentettem be Natalie-nak, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló számára. - Daisy már alszik, ugye?
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Regisztráció 
Belépés 
