Briony Garner

"A lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre." – Sigmund Freud

Nő

26 éves

1990. február 13.

Chicago

Egyetemista

Eljegyezve

Ami szerethető bennem

Igyekszem nem túlozni és nem álszerénykedni, de nem vagyok benne biztos, hogy teljesen sikerülni fog. Ugyan még nem vagyok praktizáló pszichológus, de azt már én is tudom, hogy az ember képtelen teljesen reális képet alkotni magáról, mindig egy kicsit felnagyítja az érdemeit vagy épp csorbít rajtuk. És ez akár idővel változhat is, minden korban máshogy értékeljük saját magunkat.
Szerintem alapvetően közvetlen ember vagyok, bár nehezen nyílok meg másoknak, de könnyen ismerkedek. Nem jelent problémát leállni bárkivel beszélgetni és jó hallgatóság is vagyok. Nekem nem probléma, ha figyelnem kell másokra, később pedig fel is tudom idézni, amiket mondtak. Persze azért van, aki engem is kihoz a béketűrésemből, a lelki szemetesládája nem vagyok senkinek sem – majd ha esetleg fizetnek érte…
Úgy gondolom, hogy összességében jól tudom megítélni az embereket. Elég intuitívnek tartom magam, általában néhány mondat után el tudom dönteni valakiről, hogy miféle ember is ő. Persze néha én is tévedek, de az esetek többségében azért hallgathatok a megérzéseimre. Azért igyekszem nem beskatulyázni az embereket, de néha ez nagyon nehéz feladat.
Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de intelligensnek tartom magam. A tanulás sosem okozott nehézséget, örömömet is lelem benne, és igyekszem minél több mindent megismerni a világból. Épp ezért sokat olvasok, és ha nem lennék az iskola miatt helyhez kötve, akkor rengeteget utaznék is. Nyaranta gyakran elkísérem Joey-ékat turnézni, de sajnos ilyenkor sem tölthetünk egy-egy helyen annyi időt, amennyit én elégnek éreznék. Persze nem panaszkodom, mert a zenekaron keresztül olyan helyekre is eljutottam, ahova másként sosem sikerült volna. Elég beteges, de számomra az álom úti cél az, hogy egyszer láthassam az izlandi vagy norvég fjordokat. Pedig amúgy utálok fagyoskodni, de azok annyira gyönyörűek, hogy egyszer muszáj lesz elmennem oda. De most eltértem a témától… Nem mondanám magam különösebben szószátyárnak, de ha érdekes beszélgetésbe bonyolódok, akkor nem harapófogóval kell kihúzni belőlem a szavakat. Emellett szerintem előadni is jól tudok, az egyetemen már nem egyszer kellett tanúbizonyságot tennem erről a képességemről.
Nyugodt nőnek tartom magam, máskülönben el sem viselném a barátomat. Nehéz nagyon felidegesíteni, viszont ha sikerül, akkor nagyon be tudok rágni az illetőre. Nem tudom, hogy ez jó tulajdonság-e vagy sem, minden esetre aki egyszer átvert vagy elhagyott, annak utána esélye sincs visszajönni hozzám. Nem vagyok naiv, a legkevésbé sem, szerintem engem szinte lehetetlen kihasználni. Túlzás lenne azt mondanom, hogy nagyon racionális vagyok, de azért igyekszem általában az agyam által vezérelve cselekedni.

Ami zavar bennem másokat

Először is azzal kezdeném, hogy alkalmatlan vagyok a jópofizásra. Az őszinteség alapvetően erény, de szerintem én néha átlépem annak a határait. Ha valakit nem kedvelek, akkor kerüljünk akármilyen helyzetbe, egyszerűen nem bírok úgy tenni, mintha szeretném őt. De szerencsére azon sem sértődök meg, ha más kifejezésre juttatja az irántam érzett ellenszenvét, teljes mértékben hidegen hagy.
Hajlamos vagyok kategorizálni és elítélni az embereket csak azért, mert nem felelnek meg néhány elvárásomnak. Ezen szerintem sikerült javítanom az évek alatt, de néha még most is azon kapom magam, hogy elítélek valakit, csak mert túl igénytelennek tűnik vagy egyszerűen csak rendkívül butának találom. Remélem, hogy ezt a tulajdonságomat majd idővel sikerül levetkőznöm.
Nagyon nehezen nyílok meg másoknak, sok idő és hatalmas bizalom kell ahhoz, hogy teljesen ki tudjak tárulkozni valakinek. A szüleimen és a testvéremen kívül jelenleg egyetlen ilyen ember létezik, az pedig Joey, a barátom. Nála rendesebb srácot nem is ismerek, de szerintem néha neki sincs velem könnyű dolga. Mondjuk nekem sem vele…
Képes vagyok nagyon belefeledkezni a saját dolgaimba és nem tudomást venni másokról. Ez azóta rengeteget javult, hogy megszületett a kislányom, de rajta kívül más nem igen tud kizökkenteni, néha még a barátom sem. Ez alatt értem a tanulást és ehhez hasonlókat, nagyon nehéz kizökkenteni belőlük. De lehet ilyen akár egy jó könyv is, nagyon könnyen be tudnak szippantani a lapok.
Kár is lenne szépíteni, olykor nagyon finnyás tudok lenni. Utálom a koszt és a szagokat, de nemcsak otthon, hanem bárhol máshol is. Félreértés ne essék, nem kezdek el hisztizni, ha mondjuk le kell mennem a metróba, egyszerűen csak kényelmetlenül érzem magamat – távol álljon tőlem a hisztizés, ebben a tekintetben a legkevésbé sem vagyok nőiesnek nevezhető. Emellett azt is megválogatom, hogy mit eszem és iszom, ezzel az őrületbe tudom kergetni Joey-t, aki szerintem ellenne egész életében mirelitpizzán. Szerencsére mostanra megtanultam úgy főzni, hogy elégedett legyek az otthoni koszttal.

Életem története

Már jócskán elmúltam húsz, de hála istennek nem sok szörnyűséget kell itt felsorolnom. Összességében elég boldog életem volt eddig.
Első gyerekként születtem a családba, a szüleim ekkor még elég fiatalok voltak, de az első perctől fogva szeretettel neveltek. Chicago nem épp kisváros, de mi egy viszonylag csendesebb környéken éltünk, nem a belváros zajos nyüzsgésében. Egy közeli iskolában kezdtem meg a tanulmányaimat, az első néhány év a szokásosan zajlott. Később sem voltak problémáim a tanulással, főleg a humán és természettudományos tárgyak érdekeltek, habár ezt biztos nem volt nehéz kitalálni az egyetemi szakválasztásomból. Barátokban különösebben nem bővelkedtem, de azért nem is töltöttem egyedül a napjaimat, mindig volt mellettem egy-két barátnő vagy fiú barát. Nem azok az igazi lelki társak, de azért jól megvoltam velük. Most azt hiszem, beszélnem kéne a tinédzserkori nagy szerelmi drámáimról is, de az az igazság, hogy ezek elmaradtak. Egyetem előtt összesen egy barátom volt, akivel másfél évig voltam együtt, majd egyszerűen elváltak az útjaink. Nagyjából két napig sírtam utána és aztán túl is tettem magam rajta (nagyjából), nem voltam sosem egy hisztis fajta.
Szerencsémre első körben felvettek az egyetemre, ahol azóta is tanulok. Mivel Chicagóban maradtam, így még egy darabig a szüleimmel éltem együtt, egészen addig, amíg meg nem ismertem valakit, név szerint Joseph Bradley-t. Joey talán az egyik legjelentősebb személy az életemben, habár ezt akkor nem gondoltam volna, amikor először találkoztunk. Akkoriban a The Pioneers még csak egy picike zenekar volt, kisebb, névtelen klubokban zenélgettek, én is így ismertem meg őket. Néhány barátommal mentünk el arra a szórakozóhelyre, ahol éppen ők is felléptek, majd a koncert után maradtak is. Ekkor beszéltem először Joey-val, akinek persze sikerült kikönyörögnie a telefonszámomat. Nem kellett azért annyit győzködnie, az első perctől fogva imádtam őt a sok hülyeségével. A dolgok pedig innentől kezdve alakultak maguktól, nem kellett hozzá sok idő, hogy nagyon közel kerüljünk egymáshoz. Azóta pedig töretlen a kapcsolatunk. Nagyjából egy év után költöztünk össze. Az évek alatt a The Pioneers befutott zenekar lett, akiket mostanra az egész világ megismert, de szerencsére ez a mi kapcsolatunkra nincs kihatással. Az elején akadtak nehézségek, főleg a turnéik miatt, de ezeket megtanultuk kezelni. Az utálkozással és egyebekkel nem foglalkozunk, nem fogjuk hagyni, hogy ez válasszon szét minket. Néha nehéz, hogy Joey nincs otthon, de teljes mértékben támogatom a karrierjét, ahogyan ő is az enyémet.
Szóval az életem egyenesben van, úgy érzem, hogy eddig minden úgy alakult, ahogyan én azt szerettem volna. Ennél pedig nem is vágyom többre.

Ha tükörbe nézek

Alacsony vagyok, törékeny testalkattal, de ez engem cseppet sem zavar, így is tudom érvényesíteni az akaratomat. A hajam rövid, már nem is tudom, mikor növesztettem meg utoljára, és a közeljövőben nem is tervezek visszaváltani a hosszú hajra. Alapjában véve teljesen elégedett vagyok a külsőmmel minden tekintetben, mert nem vagyok az a tipikus bombanő alkat, aki után megfordulnak az utcán, de nem is szeretnék ilyen lenni. Sőt, valójában kerülöm a nagyon „nőies” holmikat, egyszerűen fizikailag képtelen vagyok arra, hogy kipakoljam mindenemet. Előnyben részesítem a nagy pulóvereket, a pólókat, farmert és a tornacipőket. Utóbbit nagyon imádom, majdnem annyira, mint a körsálakat. Smink tekintetében is a szolid dolgokat kedvelem, már ha éppen használok. Úgy gondolom, hogy ott már rég probléma van, ha egy fiatal nőnek két kiló kencét kell az arcára nyomkodnia ahhoz, hogy ki merjen mozdulni az utcára.
Kontaktlencsét és szemüveget egyaránt hordok.

Családom

Taxisofőrként dolgozik Chicagóban, nagyon rendes ember. Sosem volt igazán bőbeszédű, de enélkül is remekül megértettük egymást. Igazán becsületes, kedves férfi, aki mindenben támogatott eddig. Na jó, Joey-val eleinte nehezen békélt meg, de mostanra már megkedvelte őt.

Állatorvos, világ életében élt-halt az állatokért. Még tisztán emlékszem, hogy kiskoromban ő mutogatott meg nekem minden állatot és növényt a hatalmas közös sétáink és túráink során. Olyan sosem volt, hogy ne legyen otthon legalább egy háziállatunk, rengeteg mentett jószágot fogadott ideiglenesen örökbe. Egyszer még pónink is volt egy hétig, de sajnos nem maradhatott a kertben. Nagyon szeretem őt és nagyon szoros a kapcsolatunk.

Olivia tizenhét éves, még gimnazista. Imádom őt, de nem épp zökkenőmentes a kapcsolatunk. Ő imád pörögni, bulizni, egy igazi drámakirálynő, de mindezt a maga szerethető módján. Ha eltöltök vele néhány órát, olykor úgy érzem, hogy valami rossz hollywoodi romcomba kerültem, hihetetlen, miken tud problémázni és miknek nem tud örülni. Mellesleg imádja Joey-t és az egész bandáját, szerintem örömmel ugrana bármelyikük karjába – kivéve Joey-éba, mert rá úgy tekint, mint egy vicces bátyusra. Azért nagyon remélem, hogy végül nem egy punk srác mellett fog kikötni, ő teljesen kikészülne tőlük.

Joey-val nagyon régóta vagyunk együtt, noha senki nem jósolt nekünk sok időt egymás mellett, hiszen annyira eltérő a jellemünk. És mégis, azóta kitartunk egymás mellett jóban és rosszban egyaránt. Olykor kikészít a hülyeségeivel és azzal, ha füvezik, de ezt leszámítva nem tudok rá haragudni, olyan kis lökött. Eddig még nem származott konfliktusunk a hírnevéből, és nem is gondolom, hogy ez bármikor problémát fog okozni nekünk. Nem érdekel minket, hogy mit gondolnak rólunk mások, nem érdekből vagyunk együtt, ő pedig tényleg hűséges hozzám. Az irigy rajongólányokon pedig általában együtt röhögünk-
Az egyik kedvenc közös elfoglaltságunk a filmezés és egyebek mellett a jógázás. Vagyis fogalmazzunk inkább úgy, hogy tanítom Joey-t jógázni, ő meg igyekszik nem darabokra törni magát.

Apróságok

Hogy mások rám kenik a betegségüket, a rájuk ragadt koszt vagy bármi hasonlót. Tudom, hogy ez nem normális dolog, de egyszerűen annyira gusztustalanok!
És persze rettegek attól is, hogy valami történik a családommal, de ez szerintem egyértelmű és ösztönös dolog, anélkül is nyilvánvaló, hogy itt megemlíteném.

Jelenleg a legtöbb időmet az egyetem teszi ki, így természetesen semmire sem vágyom jobban, minthogy megszerezzem majd a doktori címet és szép karriert fussak be.
Emellett persze nagyon vágyom már a családalapításra. Hamarosan megtartjuk az esküvőt Joey-val, utána akár a gyerekek is szóba jöhetnek. Nem tudom, melyikünk imádja jobban a kisgyerekeket...

A siker, természetesen. Szeretném magamból minden helyzetben kihozni a maximumot. Szerintem elég motivált ember vagyok.

A szagok leginkább, nem tudom elviselni, ha valami büdös. Emellett Joey-nak is remek érzéke van ahhoz, hogy a világból is kikergessen.

Szeretném a kedvenc zenekarommal kezdeni, mielőtt egyesek megsértődnének… Tehát a kedvenc bandám a The Pioneers, a kedvenc tagom pedig Joseph Bradley, az az idióta mosómedve.
Imádom az irodalmat és a költészetet, tulajdonképpen bármit elolvasok, ami felkelti az érdeklődésemet és igényesnek találom. A kedvenc írónőm Jane Austen, szerintem egy született zseni volt. Mellette még Jodi Picoultért is rajongom, szerencsére tőle még jó pár könyv a kezembe kerülhet, ami sajnos Austenról nem mondható el. Mindezek mellett meg jöhet bármi, ami orosz és realista. És természetesen nagyon szeretem a pszichológiai témájú könyveket is.
A kedvenc filmem a Kill your darlings, bár szerintem az őrületbe kergetem vele Joey-t, férfiként biztos nem valami élvezetes meleg művészeket bámulni két órán keresztül. Ha már itt tartunk, rengeteg kedvenc színészem is van, akikről minden gátlás nélkül áradozom is a barátomnak. Szerencsére nem érzi őket konkurenciának, ami azért megnyugtat.
És ki ne hagyjam… imádom a macskákat. Van egy szfinx kandúrom, Ramsay, akit a Trónok harca Ramsay Boltonjáról neveztem el, szerintem igazán kreatív névválasztás. Mindenki más szerint nagyon ijesztő és előszeretettel tör az emberek életére, de engem imád. Rendszeresen rendelek neki vicces pulóvereket az internetről.
Kedvenc színem a lila, ez nagyon fontos, mert rengeteg lila holmim van.

Egy nagyon csendes, nyugodt környéken lakunk Joey-val, a kutyánkkal és a macskánkkal. Nem egy óriási lakás, de nagyon kényelmesen elférünk benne, még az a rengeteg hangszer sem foglal el minden helyet a házban. Az évek során nagyon otthonosra sikerült berendeznünk, aki csak vendégségbe jön hozzánk, azok mind megjegyzik, hogy nagyon kellemes nálunk a légkör. Mindenhol egyformán érvényesül mindkettőnk stílusa, nem is volt kérdéses, hogy mindkettőnk beleszólhat a berendezésbe. Nem is vitatkoztunk semmin, egyedül azon a vadkender alakú faliórán, amit Jacktől kapott. Néha még azóta is fel akarja rakni a falra, de nem engedem neki.

Nemrég fejeztem be a pszichológia alapképzést, jelenleg a mesterképzésemet végzem. Tudom, hogy a pszichológiáról mindenkinek egy kanapén fekvő, panaszkodó páciens és egy hümmögő pasas jut eszébe, de én nem ilyen pályára készülök. A mesteren környezetpszichológiát tanulok, ez egy kevésbé ismert ága a pszichológiának, de én imádom. Szinte minden létező kísérletbe igyekszem becsatlakozni, a professzoraim szerint még fényes jövő vár rám. Remélem, hogy igazuk is van.

Emma Watson