Charlotte & Richard

Tárgy: Charlotte & Richard Csüt. Jún. 23, 2016 7:05 pm

Charlotte & Richard

Reggel óta ezt a pillanatot vártam. Lyukasórám volt, végre kiszabadulhattam a biológiaterem négy fala közül. Miután magamhoz vettem a büféből egy papírpoharas kávét, a tanáriból pedig elhoztam a cigimet és az öngyújtómat, végre kimehettem az udvarra rágyújtani. Többnyire egy helyre jártam ilyenkor, nyugodt kis zug volt, és az iskolai ablakaiból sem lehetett rálátni. Nem mintha titkoltam volna a káros szenvedélyemet, egyszerűen csak szükségem volt ezekre a percekre egymagamban. Bármilyen jól is tettettem, hogy mennyire szociális, közvetlen és vidám vagyok, néha legszívesebben mindenkit agyonütöttem volna az első kezembe eső tárggyal, és még csak bűntudatot sem éreztem volna miatta. Nem mintha akármi miatt is éreztem volna valaha bűntudatot...
Ez a tervem viszont meghiúsult, mikor megpillantottam a kedvenc padomon Charlotte Wintert. Az osztályfőnökeként elég jól ismertem őt, ők voltak az első osztályom és igyekeztem tényleg jól csinálni a dolgot. Sokat beszélgettem velük, már aki igényt tartott rá. És többnyire tényleg nyitottak is voltak erre, elsősorban mondjuk a lányok, de a fiúk is gyakran odajöttek hozzám lepacsizni. Néha a szó legszorosabb értelmében. Lazán vettem az ilyesmit, nem próbáltam szigorúnak és felsőbbrendűnek tűnni. Nem éreztem rá késztetést, és tulajdonképpen alig voltam idősebb náluk, kár lett volna úgy tenni, mintha nem érteném meg a generációs problémáikat.
De Charlotte... ő nem volt egyszerű eset. Kedveltem őt, nem tudtam utálni még annak ellenére sem, hogy messze az egyik legproblémásabb gyerek volt az osztályában. Azt hiszem, megértettem őt. Nem mindenben, persze, de többnyire átéreztem a helyzetét. Tudtam, hogy hozzám hasonlóan ő is nevelőszülőkkel élt, már az első fogadóórán megosztotta ezt velem a Winter házaspár. Rendes embereknek tűntek, de abból a néhány rövidke találkozásból nyilván nem lehetett mindent leszűrni. Minden esetre nem lehetett könnyű dolguk a lányukkal. Én sem voltam sokkal jobb nála kamaszfiúként, sőt... Egyszóval megértettem, milyen lehet neki, még ha nem is tudtam róla túl sokat.
- Úgy tudom, éppen matekórátok lenne - álltam meg előtte a fejemet ingatva. - Nem kéne neked is tiszteletedet tenned, hm?
Kihalásztam a zsebemből a cigisdobozt és az öngyújtómat, majd én is rágyújtottam. Elmondhatatlanul jól esett, mikor végre letüdőzhettem a füstöt.
- Remélem, legalább nem a legolcsóbb vackot szívod... - Felesleges lett volna a dohányzás káros hatásairól papolnom neki, és elég álszent is lett volna tőlem, miközben én is éppen mérgeztem magamat vele. De tudtam, hogy a diákok hajlamosak a legolcsóbban kapható cigarettát megvenni, mert csak arra tudnak összekaparni a zsebpénzükből. És valljuk be őszintén, az ár és minőség aránya ebben az esetben nem szokott hazudni...

**Charlotte Winter** Csoport : Kiskorú Nem : Nő Zene :

Nem nehéz kijutni az iskolából tanítási idő alatt, egyszerűen csak magabiztosan el kell indulni az ajtó felé és akkor a portás nem fog megállítani, hogy megkérdezze hova is megyek. Azt hiszi, hogy biztos egy tanár küldött el valamiért, vagy épp orvoshoz kell mennem, mert ilyen korra kaptam időpontot. A legtöbben azzal rontják el, hogy mindenfelé nézelődnek, attól tartva, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat egy tanár a folyosón, pedig nem szabad ettől tartani, ha nem az a tanár jön velük szembe akivel épp órájuk lenne vagy az osztályfőnök, akkor szabad a pálya. A bejárati ajtó a legkényelmesebb megoldás, de az első emeleti női mosdóból is ki lehet jutni, ugyanis az ablaktól egy méterre van egy létra, csak el kell odáig ugrani. A legtöbb kiutat tudom az iskolából, de én szinte mindig a legegyszerűbbet szoktam alkalmazni. Az udvarra vezető ajtó pedig a bejáratival szemben vagyis annak is csak neki kell indulni lendületesen és enyém a világ, pont úgy, ahogy alig pár perccel ezelőtt szöktem ki.
Leülök egy padra és felhúzom a lábaimat, majd előveszem a cigarettámat és rágyújtok, hihetetlenül jól esik ahogy a káros füst lejut a tüdőmbe, de sajnos ezt nem élvezhetem sokáig egyedül, mert lépéseket hallok, nem magas sarkú, vagyis nem Mrs. Morris indult el a keresésemre.
Az ofő jött ki, arrébb csúszok a padon, hogy ő is le tudjon ülni ha szeretne. Ő nem fog beküldeni, legalábbis remélem, ha mégis megtenné, akkor rögtön tönkre menne az a kép amit eddig felépített bennünk, hogy ő a laza és megértő tanár akihez bátran fordulhatunk a bajainkkal. Úgy tudom a többiek ezt meg is tették, én viszont még soha nem mentem hozzá dumálni a saját elhatározásomból.
- Mrs Morris már idős és kissé szenilis, a legtöbbször nem veszi észre, ha nem vagyok ott órán. Mikor mégis megjelenek, akkor megkérdezi ki az új diák, szóval inkább távol tartom magam az órájától, nem akarom összezavarni őt ennél is jobban. - Már csak pár éve lehet hátra a nyugdíjig, csoda, így nem csoda, hogy még nem rúgták ki. Ha néha végig megy a névsoron akkor beír hiányzónak, de nem történik meg ez sokszor, a dolgozatoknál pedig mikor be kell diktálni a jegyet akkor a többiek bemondják az enyémet is.
Szívok még egyet a cigarettámból a füstöt pedig hosszasan fújom ki, kiélvezve minden pillanatát.
- Dehogy, annak szörnyű íze van, én epreset vagy mentolosat szívok, kér? - Nyúlok be a táskámba de a legolcsóbb fajtát sikerül kihúznom elsőre. - Ez a többieké, ezt kapják ha tarhálnak. - magyarázom, majd előhúzom az ízesítettet, hogy ha kér kivehessen belőle egy szálat későbbre. A legtöbb diák összepisilte volna magát a helyembe, ha egy tanár rajtakapja őt a lógáson és az iskola területén való dohányzáson. Sose tartoztam a legtöbb diák közé… legalábbis azokban az években, amikre emlékszem.

Tárgy: Re: Charlotte & Richard Pént. Jún. 24, 2016 7:19 pm

Charlotte & Richard

Tény, hogy Mrs. Morris nem a legjobb tanerő volt az iskolában. Meg mertem volna kockáztatni, hogy ez kezdődő Alzheimer lehetett nála, de ezt inkább nem hangoztattam senkinek, nehogy megsértődjön. Így sem kedvelt túlzottan, legalábbis ezt szűrtem le abból, hogy rendszeresen kioktatott a pontosságról, a szabályos öltözködésről és arról, hogy sokkal tekintélyelvűbben kéne tanítanom a gyerekeket. Ilyenkor csak nagyokat bólogattam, de nem tudtam komolyan venni. Ugyan már, nem várhatja el, hogy hozzá hasonlóan itt üljek egy órával a tanítás kezdete előtt, hogy állig begomboljam az ingemet és még rettegésben is tartsam a diákjaimat...
- Ez igazán kedves és önfeláldozó tőled - ironizáltam. - Máskor is ez a jóindulat vezérel, mikor nem mész be órára? Mert elég sok tanár panaszkodik rád...
Nem szerettem volna leszidni, úgysem érdekelte volna. Az ő korában a fejmosás nem ért semmit, tapasztalatból tudtam.
Az ízesített cigaretta említésére elfintorodtam, sosem voltam igazán odáig érte.
- Inkább kihagyom. Férfi létemre rágyújtani egy epres cigarettára? - vontam fel a szemöldököm. Nemcsak hiúság volt ez részemről, tényleg nem szerettem. Inkább megmaradtam a saját, sima cigimnél. - Minden esetre jó ötlet, hogy tartasz magadnál még egyet. Lehet én is bevezetem, mindenki tőlem szokott kérni a tanáriban.
Kifújtam a füstöt és leültem a padra Charlotte mellé, a szabad kezemben a kávéval. Ez a két dolog tartott életben az ilyen napokon.
- Tudod, én nem akarok neked fejmosást tartani... Úgysem mennék vele semmire. Valószínűleg magasról teszel a véleményemre, de azt azért hadd mondjam el, hogy szerintem nem kéne elfecsérelned az életedet. Tulajdonképpen mit akarsz kezdeni magaddal iskola után? Vannak terveid?
Az osztály többi tagjáról minden ilyesmit tudtam, róla nem. Ennek az volt az egyetlen oka, hogy nem igazán beszélgetett velem.

**Charlotte Winter** Csoport : Kiskorú Nem : Nő Zene :

A tanári karból Mr Goode talán az egyetlen normális, az összes többinek van valami dilije, bár milyen diákok is lennének ha nem tartanánk a tanárainkat kissé zakkantnak vagy bogarasnak? Mindig a rosszat és a kifogásolhatót keressük bennük, de az osztályfőnökünkben még nem találtam meg ezt a dolgot, lehet, hogy csak nem kerestem eléggé? Teljesen mindegy, végül is még egy év és utána elfelejt minket, de mi őt soha.
- Dehogy, csak Mrs Morrissal vagyok ilyen kedves, de mindegyik panaszt ami rám érkezik meg tudnám magyarázni. Érdekli? - Kíváncsian nézek rá, és próbálom eldönteni, hogy hinne-e nekem, vagy azt hinné, hogy hazudok. A füllentés ugyan nem áll távol tőlem, szemrebbenés nélkül elő tudom adni a legmeredekebb történeteket, ha arra van szükség, de most egyáltalán nincsen okom nem az igazat mondani neki. Talán kedves lesz és leigazol pár igazolatlant, hogy ne akarjanak kirúgni a sok hiányzás miatt.
- Mr. Fisher a testnevelő tanár is panaszkodott? Szemtelen vagyok vele, mert mindig nekem kell bemutatni a gyakorlatokat amiket el kell végeznünk, ő azt mondja, hogy azért mert én vékony vagyok meg alacsony, ezért el tud kapni ha esek, de ez nem így van. Mindig összefogdossa a testem, legutóbb fejenállásnál a fenekemet fogta meg. - A tanárról úgy tudom nem terjesztenek ilyen pletykát, vagyis eddig nem tudhatott erről. Vajon hisz nekem? Valamiért ez most nagyon fontos nekem.
Felnevetek azon ahogy vissza utasítja a cigarettát, valóban meg tudom érteni. Én a különleges ízeket szeretem.
- Egy idő után le fognak szokni róla és mástól kérnek majd, vagy észre sem veszik a változást. De szorítok hogy az előbbi legyen. - a diákok nem tudják megkülönböztetni a drágát az olcsótól, ezért én maradok az ellátójuk, de talán a felnőtteknél más a helyzet, talán majd egyszer beszámol róla.
Szemeimet forgatom, majd a fejemet hátrahajtva fújom ki a füstöt, utána újra ránézek.
- Tanár Úr, tervei mindenkinek vannak, nekem például az az egyik, hogy nem fogom többet elüttetni magam zenélő fagylaltos kocsival. - mosolyodok el. - Divattervező leszek, vagy egy színházban fogom a jelmezeket és a díszletet megtervezni és elkészíteni. Ezt a ruhát is én csináltam. - mutatok a fekete ruhámra, a felsőrésze egyszerű, csónak nyakú kivágása van, az ujja hosszú csipke, melyen átsejlenek a tetoválásaim, a szoknya része pedig pár réteg tüllből készült. - Tegnap lettem vele kész, figyelje meg a lányokat, pár nap és ők is hasonlóban fognak megjelenni.

Tárgy: Re: Charlotte & Richard Pént. Jún. 24, 2016 9:35 pm

Charlotte & Richard

Amikor megkérdezte, hogy érdekelnek-e a magyarázatai, egyszerűen csak felnevettem és hitetlenkedve megráztam a fejem. Meg kell hagyni, tényleg elég bátor válasz volt ez a részéről, de tetszett. Ennek ellenére megértettem, hogy a konzervatívabb kollégáim nem igazán díjazták.
- Érdekel, de inkább ne kezdj bele, van egy olyan érzésem, hogy holnapig sem érnénk a végére - mosolyogtam.
Amíg Mr. Fisherről magyarázott, belekortyoltam a kávémba, azonban amikor elért ahhoz a részhez, hogy a drága jó testnevelő tanár miért ragaszkodik ennyire az ő segítségéhez, félrenyeltem a forró italt. Kevés dolog tudott így feldühíteni, sőt, lényegében semmit sem gyűlöltem jobban, mint amikor nőket vagy gyerekeket bántottak. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor nehezen nyomtam el magamban a szörnyeteget, ilyenkor tombolva próbált felszínre törni. Nehezen tartottam magamon ilyenkor mindenki kedvenc biológia tanárának mosolygós álarcát, néhány másodperc erejére most is lefagyott a vigyor a képemről. Sok minden átfutott az agyamon, de még csírájában elfojtottam magamban ezeket a gondolatokat. Emlékeztetnem kellett magam a legfőbb szabályra: olyan nem kerülhet fel az áldozatok listájára, akivel kapcsolatba lehet hozni engem. És különben is, semmi nem garantálja, hogy Charlotte igazat mondott. Akár hazudhatott is, nem ez lett volna az első eset. Nem szabad felkapnom a vizet.
- Ez most teljesen komoly vagy csak próbálod kivágni magad? Mert ha Mr. Fisher tényleg ezt teszi, akkor szeretnék beszélni vele. Szóltál már erről bárkinek is? - Talán ő nem érezte át teljesen a helyzet súlyosságát, engem viszont elmondhatatlanul felhúzott a dolognak még a gondolata is. Eddig sem kedveltem Fishert, rendkívül korlátolt, öntudatos férfi volt, de a kellemetlenségeket elkerülhettem annyival, hogy egyszerűen nem mentem a közelébe. Ezt viszont nem hagyhattam szó nélkül, ha valóban molesztálta egy diákomat. Mert lehet szépíteni, de attól még ez történt.
Nem bíztam benne, hogy a kollégáim leszoknának a cigitarhálásról, ez egy általános rossz szokása jóformán minden dohányosnak. Én lehet csak azért nem tartoztam közéjük, mert szinte mindig volt nálam egy dobozzal, ha pedig nem, akkor kibírtam, amíg tudtam venni magamnak. Nem tartottam magamat láncdohányosnak, nem szívtam el kifejezetten sokat egy nap. De már nem is telt el anélkül nap, hogy rá ne gyújtottam volna, sajnos ez a rossz szokásom még megmaradt a középiskolai éveimből.
- Sajnos nem vagyok bizakodó. De mindegy is, általában azt szoktam mondani, hogy elfogyott, eddig többnyire bevált.
Érdeklődve hallgattam a terveit, valójában meglepett, hogy ennyire konkrét elképzelései vannak. Talán hamarabb rá kellett volna vennem, hogy beszélgessen velem... A fagylaltos kocsira vonatkozó megjegyzését valószínűleg viccnek szánta, de a történtek ismeretében nem találtam túl humorosnak.
- Nem igazán értek a női divathoz, általában a feleségemet is kikészítem, ha elmegyek vele vásárolni, de így laikus szemmel azt kell mondanom, hogy van hozzá tehetséged - néztem végig a ruhán. Tényleg semmi érzékem nem volt ehhez, a saját ruháimat is az alapján válogattam, hogy mi tetszett meg éppen vagy kikértem a feleségem véleményét róla. De azt még én is el tudtam dönteni, hogy volt ehhez érzéke. - A lányok már csak ilyenek, szeretnek követni valakit. Egy-két kivétellel persze. Majd kinövik, a többi tinilányos butaságukkal együtt.
Eltűnődve figyeltem, ahogy a hamu lehullott a földre, miután újabb adag füstöt tüdőztem le. Szinte hallottam magamban, ahogy a kislányom, Corie mérgelődik egy sort, hogy "már megint büdös füstszagod van, apa". A fiamat legalább nem zavarta, vagy ha igen, akkor sem morgolódott miatta ennyit. Nem mintha rágyújtottam volna a közelükben, ennél több eszem volt.
- Ha tényleg ezzel szeretnél foglalkozni, akkor lassan itt az ideje, hogy tényleg komoly erőfeszítéseket tegyél az ügy érdekében. Egyik főiskolára sem vesznek fel, ha nem fektetsz belé energiát. A nevelőszüleiddel beszéltél már a terveidről?

**Charlotte Winter** Csoport : Kiskorú Nem : Nő Zene :

Csak egy pillanatra engedem el magam, csak egy pillanatig nem gondolom át alaposabban azt, hogy milyen következménye lehet annak amit kimondtam és máris megrezegnek a kártyavár alsó tartó lapjai. Figyelem arcának minden rezzenését, és tudom, hogy ő ezt az egész dolgot nem veszi olyan félvállról, mint ahogy én teszem, az arca teljesen komollyá válik, túlságosan is, és ez egyáltalán nem tetszik, tudom, hogy hibát követtem el.
- Csak próbálom kimagyarázni, természetesen nem igaz. Mr. Fisher nagyon tisztelettel bánik velünk. - Felelem és pár pillanatra lehunyom a szemeimet, miközben újra megszívom a cigarettámat. Most hazudtam az osztályfőnökömnek, mert amit meséltem a tanárról az igaz, a fogdosás és az, hogy mindig engem választ ki, de ezt nem fogom megmondani neki. Tudom, hogy annak következményei lennének, elkezdenék kivizsgálni az ügyet, engem elküldenének pszichológushoz, amire egyáltalán nincsen szükségem. A tanárt talán felfüggesztenék, és ha nem sikerül titokban tartani akkor a média is egészen biztosan felkapná az ügyet amire végképp nincs szükségem, engem ne mutogassanak a televízióban, mint a szegény és ártatlan lányt diákot. Már csak azt az évet kell kibírni a tanárral és a következőt, utána soha többé nem látjuk egymást, ennyi időt pedig akár fél lábon állva is kibírok. Inkább legyen ő a tanár, mint hogy egy újabbat kelljen betörnöm.
Kipattannak a szemeim és újra rá nézek, kíváncsi vagyok a reakciójára nagyon is.
Csak akkor fog rájönni az igazságra, ha egyszer meglesi a tesi órát.
- Nekem ez sose jönne be. - Felelem arra, hogy azt szokta mondani elfogyott a cigije. Tudják, hogy nálam mindig van tartalék, nem vagyok egy nagy dohányos, nem szoktam elszívni több dobozzal naponta, de azért egy pár szál el szokott tűnni a dobozból nap végére mindig, ha pedig kezd elfogyni akkor már veszem is a következőt és hordom azt is magammal.
Felnevetek önkritikáján, nem sokan vallanák be azt, hogy nincs érzékük a divathoz. - Eddig még egyszer sem jött iskolába rosszul felöltözve, szóval lehet hogy mégis ért hozzá egy egészen kicsit. - Jól esik, hogy azt mondja van hozzá tehetségem, bár az már más kérdés, hogy valójűban ez mennyire lehet dicséret, hisz ha ő nem ért hozzá akkor honnan tudhatja, hogy én igen?
- Nem szeretem ha utánoznak, és ma túl sokan megdicsérték a ruhámat, valószínű, hogy a szekrény mélyén fogja végezni a nap végén egészen addig amíg át nem alakítom valami mássá. Nem szeretek beleolvadni a tömegbe. - magyarázom, itt van ez a tornacipő mánia, nekem egy darab sincs és nem is lesz.
- A művészeti iskolákba nem nézik azt, hogy milyenek lettek matekból meg magyarból az eredményeim a középiskolába, nekik csak az a fontos, hogy jó legyek, legyen érzékem hozzá, én pedig jó vagyok. Lesz előkészítő, azon gondolkoztam, de nem biztos, hogy elmegyek rá. - Akkor teljesen odalenne a rossz lányos besorolásom.
- Dehogy, fellelkesülnének, hogy érdekel valami komolyabban, elkezdenének lelkesíteni és az teljesen elvenné tőle a kedvemet. Szeretem őket, ne értsen félre, ez csak amolyan lázadás. - Ha ők nincsenek ki tudja hol tartanék, talán egy árokban az út mellett egy heroinos tűvel a karomban. De megmentettek ezért most vannak lehetőségeim arra, hogy jól boldoguljak, néha mégis képes lennék mindent eldobni.

Tárgy: Re: Charlotte & Richard Szomb. Jún. 25, 2016 1:58 am

Charlotte & Richard

Nem hittem neki. Semmi értelme nem lett volna annak, hogy beismerje a hazugságát, hacsak nem szórakozni akart velem. És nem úgy tűnt, mint akit annyira mulattat a téma. Egyszerűen csak könnyebbnek tűnt számára visszaszívni az egészet, mintha nem is mondott volna semmit. Persze, egyszerűbb tűrni, mint segítséget kérni. Vagy legalábbis így tűnhet.
- Ha már egyszer elmondtad az igazságot, utána felesleges hazudnod. Tehát pontosan mit csinált Mr. Fisher? Szeretnék megejteni vele egy beszélgetést. Természetesen nem fogom elmondani neki, hogy te említetted meg nekem... - Nem terveztem nyilvános, nagy ügyet csinálni belőle. Nem eltussolni akartam, elvégre én nem is voltam benne kifejezetten érintett. Így láttam a legjobbnak. Ismertem magamat, tudtam, hogy ezt jobb lesz békés mederben tartani. Csak egy ártatlan beszélgetés azzal a tahóval, semmi több. Néhány mondattal el tudtam volna intézni, hogy többet ránézni se merjen a diáklányokra. Persze az lett volna a legtisztább, ha a többi hozzá hasonló disznó után küldöm, akikkel összesodort az élet, de ez ellenkezett volna a szabályaimmal. Tehát Fishernek egy haja szála sem görbülhetett. Sajnos.
Halványan elmosolyodtam, mikor megnyugtatott afelől, hogy annyira nem is csapnivaló a divatérzékem. Persze a többi tanár mellett ez nem is volt annyira nehéz, a zokni-szandál párosításaiktól még engem is a sírógörcs kerülgetett, pedig nem volt szokásom azt figyelni, ki mit hord.
- Egy egészen kicsit. Bár a lányom szerint borzasztó ízlésem van, amiért nem úgy öltözködöm, mint a Disney mesékben a hercegek. Lehet igaza van. - Corie említésére azonnal ellágyult az arcom, még annak ellenére is, hogy nem sikerült teljesen száműznöm az agyamból Mr. Fisher gondolatát. - Nem hiszem, hogy ennyitől beleolvadnál a tömegbe. Aki egyéniség, az egy szemeteszsákban is az lesz. Persze tudom, tizenhét-nyolc évesen nagyon fontos az ilyesfajta önkifejezés. Úgyhogy nem leszek álszent, én is biztos ilyen voltam.
Én az ő korában pont az ellenkezőjét tettem ennek. Próbáltam úgy öltözködni, úgy viselkedni, mint a korombeli népszerű fiúk. Beolvadtam közéjük, így fedtem el, hogy mennyire kilógtam közülük. Nem volt más választásom.
- Szerintem el kéne menned. Lehet, hogy nem nézik a jegyeidet, de nem árt, ha belelátsz kicsit a főiskolai életbe, mielőtt odamész. Később még hasznodra válhat. És a legtöbb előkészítő nagyon hasznos, ha tényleg ezt akarod csinálni, inkább menj biztosra a felvételiddel kapcsolatban. - Nem tudtam megérteni, miért lázad ennyire minden ellen. Sokra vihetné, ha ezt végre kinőné. - Lázadás? Ugyan már... Ezzel legfeljebb magaddal szúrsz ki, nem velük. Hidd el, ők csak jót akarnak neked, még ha néha elképesztően idegesítőek is és azt gondolod, hogy jobb lenne nélkülük.

Ajánlott tartalom

» Charlotte Winter