Charlotte Winter

"we're flyin' through the stars

I hope this night will last forever"

nő

17

1999.05.26

Chicago

diák

bonyolult

Ami szerethető bennem

Az egyik legfőbb dolog talán az, hogy mellettem nem fog unatkozni senki sem. Szeretek néha fejjel a falnak menni, és a legvadabb ötleteimet is megpróbálom megvalósítani. Gondoltad volna például, hogy a suli harmadik emeleti férfi mosdójából nagyon kényelmesen ki lehet szökni? Csak ki kell mászni az ablakon, átugrani a szomszédos tetőre, majd a villanyoszlopon lemászni és máris a tiéd a világ. A rajztudásom és a tervezőképességemet is talán szerethető, ha van mindig a közelemben papír is a ceruza mellé, ha nincs akkor téged foglak összefirkálni, erre készülj fel.
Képes vagyok nyugton is maradni, de ahhoz megfelelő társaság kell vagy megfelelő elfoglaltság.

Ami zavar bennem másokat

Harsány, meggondolatlan és kicsapongó vagyok, bár ez van akinek tetszik, de ha a normál átlag embereket nézzük akkor ezek a tulajdonságaim zavarhatnak másokat. Nem szeretek unatkozni,amikor nem történik semmi sem, csak a tanár áll a táblánál és beszél meg néha felszólít másokat, engem szerencsére nem, mert már tudják, hogy úgyse tudom a választ, mert egyáltalán nem is figyeltem, hanem egész órán a jegyzetfüzetem fölé hajolva rajzoltam. A cigarettám füstjét sem szeretik olyan sokan.

Életem története

A tagjaim merevek és nem is tudom megmozdítani őket, mindenemet olyan baromi nehéznek érzem! A szemeim csukva vannak, de annyit érzékelek a külvilágból, hogy világos van és vannak körülöttem emberek, hallom a hangjukat, hallom egy gép idegesítő sípolását, valamint olyan zajokat, amiket nem tudok beazonosítani. Miért jöttek be a szobámba, miért alszom nappal és miért fogja valaki a kezemet? Ezt nem értem. Megpróbálom kinyitni a szemeimet és lassan de sikerül is, majd egy hatalmas fájdalom hasít a fejembe, mintha valaki kupán vágott volna egy baseball ütővel vagy egy fejszével. A hangok egyre izgatottabbak lesznek és közelebbről hallom őket, mintha érteném is azt, hogy mint mondanak, de nem akarom, én csak aludni szeretnék, hagyjanak békén! De nem fognak, most már a másik kezemet is szorongatja valaki, majd egy puha száj érinti a homlokomat. Nem törődve a fájdalommal újra kinyitom a szemeimet és mérgesen nézek a körülöttem állóra. Eleinte, utána már lassan átjár a félelem, nem tudom kik vannak körülöttem, látom már azt, hogy kik fogják a kezeimet, de egyáltalán nem ismerem őket, biztosan összekevertek valakivel, más magyarázat nincs… de mit keresnek a szobámban?
Megpróbálok beszélni, de nem sikerül, valami van a számban.
Ne próbálj meg beszélni, nem tudsz, a lélegeztető cső még mindig bent van, de hamarosan kivesszük és akkor már meg tudsz szólalni. Én Dr. Collins vagyok. Fáj valamid? Egy pislogás igent jelent kettő pedig nemet. - Kedvesnek néz ki az orvos, szép fehér köpenye van és ősz haja valamint vicces bajusza. Várakozóan néz rám, elfelejtettem pislogni. Pislogok egyet majd még egyet és még nagyon sokat, hátha ezzel tudatom vele, hogy valami nem oké, én nem akarok itt lenni, nem akarom ezeket az embereket sem magam mellé, ijedten nézek a nőre majd a férfira, végül a doktorra, egyelőre csak benne bízom.
- Mr. és Mrs. Winters megtennék, hogy kint várakoznak? - A férfi és a nő bólogatnak, majd mind a ketten kimennek a kórteremből.
- Így már jobb? -
Egy pislogás
- Akkor kezdjük elölről, fáj valamid? A fejed ugye? -
Egy pislogás.
- Tudod mi történt? -
Két pislogás.
- Tudod kik voltak azok az emberek, akiket kiküldtem? -
Két pislogás.
- Baleseted volt, elütött egy fagylaltos kocsi, eltört a jobb karod, mind a két lábad és belső vérzésed volt, ezt sikeresen elállítottuk, három bordád sérült a fontosabb belső szerveid megúszták. Agyrázkódásod volt, ami úgy néz ki amnéziához vezetett. A mértékét még nem tudjuk, de amint újra beszélni tudsz ezt is kiderítjük, minden rendben lesz. Próbálj meg aludni még egy kicsit.- A hangja még mindig kedves, és egyáltalán nem érzem magam veszélyben a közelében, de nem akarom, hogy más itt legyen, gyorsan be is csukom a szememet mielőtt azok az emberek vissza jönnének.

Mint kiderült, akik mellettem voltak az ébredésnél azok a nevelőszüleim, nem próbálták bemesélni nekem azt, hogy ők a vér szerintiek, mert az orvos szerint van esély arra, hogy visszatérjen a memóriám, még ha egészen kicsi is. Fél éve voltam náluk, valamin kiakadtam és nekiindultam a városnak, azt nem árulták el, hogy min, azt mondják, hogy nem tudják, de én ezt nem igazán hiszem el, hiszen mielőtt elindultam velük beszéltem.
Ezen az egy dolgon kívül sok mindent elmeséltek, mutogattak képeket, amiken együtt vagyunk, kirándulás, családi vacsora vagy nyaralás alkalmával, boldognak látszom ezért egyre inkább elkezdek bízni bennük.
Nem emlékszem a korábbi életemre, olyan, mintha azon a kórházi ágyon születtem volna abban a pillanatban, ilyen öreg testben. Valaki ellopta tőlem az emlékeimet, nem tudom, hogy pontosan ki voltam, de talán azt még eldönthetem, hogy ki is leszek.

Ha tükörbe nézek

A külsőmben semmi átlagos nincs, ha szembe jövök veled az utcán, akkor nem fogsz elmenni mellettem a nélkül, hogy bármiféle benyomást ne tennék rád. Nem vagyok égimeszelő, a százhatvanat is csak alulról közelítem meg, de ezen segítenek a bakancsok, amiket hordok, azok hozzádobnak a magasságomhoz még néhány centit, vagy a magas sarkú cipőim, ha épp olyanhoz van kedvem. Alakom csinosnak mondható, kicsit talán túlságosan is vékony vagyok, a csípőcsontjaim kilátszanak bármennyi csokit is eszem.  Fekete hajam nem kimondottan egyenes, de nem is nevezném még hullámosnak sem, a kettő közötti átmenet, eredetileg gesztenyebarna volt, de egyszer gondoltam egyet és befestettem feketére, azóta kéthavonta megismétlem ezt a procedúrát. Ez még nem lenne feltűnő, így még beleolvadnék a környezetbe, amivel elérem, hogy felfigyeljenek rám az emberek azok a ruháim és a sminkem, na meg a tetoválásaimról sem szabad elfeledkezni. Szeretem a vöröset, a feketét és a fehéret, általában ezekből a színekből áll a sminkem is és a ruhatáram is, amiben szinte csak egyedi, saját tervezésű és saját készítésű darabok találhatóak meg. Egyszerű csőszárú nadrág, bőr szoknya, vagy éppen tüll szoknya, trikóval, vagy esetleg egy fűzővel, vagy együtteses pólóval. Ezek a kedvenc darabjaim.

Családom

Nekem csak nevelő szüleim vannak, nem ismerem az igaziakat. Nevelőapámat Jack Winternek hívják, 47 éves és egy ingatlanfejlesztési cégnél dolgozik. Kapcsolatom vele nem éppen zökkenőmentes, túlságosan is ellenőrizni akar, de én ezt nem hagyom, ha kell akkor éjszaka kiszökök a házból ha nem engednek el valahov.

Nevelőanyámat Sarah Winter néven találod meg a telefonkönyvben, 43 éves és cukrászként dolgozik az egyik nagymenő hotelben. Vele már jobban kijövök, mint a nevelőapámmal, de jelenleg vele sem a legfelhőtlenebb a viszonyom.

Trent Marshall -25- a nevelő szüleim nem igazán boldogok attól, hogy egy nálam nyolc évvel idősebb sráccal találkozgatok, a barátnőim pedig épp ellenkezőleg, ők nagyon is irigyelnek érte. Sikerült engem teljesen magába bolondítania.

Apróságok

Kimondottan félek a fagylalt árus kocsiktól. Négy éve elütött egy és azóta nem emlékszem arra, hogy mi történt velem a 13. születésnapom előtt.

Megtudni, hogy ki is voltam régen, valamint híres divattervező szeretnék lenni, de megelégszem azzal is ha színházakban tervezhetem meg a díszletet és a fellépők ruháját.

Saját magam, a szobám, és a barátaim.

Ua. mint amit a félelmeknél említettem.

Bármi, amit a kedvencednek nevezhetsz. Lehet ez zene, film, élet, ital, állat, szín, hely, stb. Minden ide sorolható, ami elvarázsol téged és sokat jelent számodra vagy a mindennapjaid szerves része és nehezen válnál meg tőlük.

A nevelő szüleim háza nem az enyém, szinte semmi sem olyan amit igazán szeretnék ott, kivéve a szobámat. A lakás viszonylag tágas, és modern bútorokkal felszerelve, mintha egy ikea katalógusban élnék, semmi egyediség, semmi saját stílus, de ezt nem lehet elmondani az én szobámról. Fotók, rajzok, és rengeteg dekoráció teszi különlegessé nem túl nagy szobám falait.

Az iskola, amit legszívesebben kihagynék az életemből, de nem lehet... egyelőre.

Karole Asso