Csoport : Felsőosztály Nem : Férfi Kor : 36 Csillagjegy : Vízöntő Lakhely : Chicago Családi állapot : magányos Foglalkozás : zenész (The Pioneers frontembere) Karakterlap : Walking disaster
Mindig ez volt, ha koncertezni vagy még jobb, turnézni mentünk. Yoyóval ez kihozta belőlünk az állatot... vagy inkább az elszívott fű mennyisége. Már egy teli hamutál pihent mellettünk, a szánkból pedig kilógott az újabb spangli. A hotelszoba közepén üres sörösüvegek sorakoztak és eldobált édességes zacskók. Ha valamiből még többet fogyasztottunk, mint piából és marihuánából, az a gumicukor volt. Cseresznyés, békás, focilabdás, macis Haribo, már persze nem maradt egyikből sem. A padlón feküdtem, háton, a telefonomat pedig az arcom fölé tartottam. Az imént töltöttük le a telefonunkra a Wattpadot, ugyanolyan nagy reményeket fűztünk hozzá, mint a néhány hónappal ezelőtti szerzeményünkhöz, a Snapchathez. Utóbbit nagyon lelkesen használtuk ma is, úgyhogy a rajongóink megcsodálhatták, ahogyan a vizet beöntjük Yoyo egyik orrlyukán, a másikon pedig kifolyik, illetve azt is, hogy hernyómozgásban végigkúsztam az ötcsillagos szálloda előterében. Megérte, kaptam érte egy karton sört a fiúktól. Mondjuk már egy korty sem maradt belőle. Ma érkeztünk Miamiba, egy nappal a koncertünk előtt, úgyhogy most nyugodt szívvel elcseszhettük az időnket a fanfictionök csodás világára. Tudtuk, hogy léteznek ilyenek, már hallottuk azt is, hogy mi Joey-val kedvelt párosai vagyunk az elvetemült, íróvénával megáldott rajongóknak, de amit találtunk, az felülmúlta minden várakozásunkat... - Na várjál... Mióta él az egész banda egy házban? - pillantottam rá Yoyóra, már amennyire sikerült fókuszálnom a szememmel. - Bakker, ez egyre durvább... Ezt hallgasd! Ahogy haladtam néhány sort a szövegben, egyre inkább elképedtem. Ez egyenesen hihetetlen volt számomra, kezdtem megrémülni a saját rajongóinktól. - "És ekkor Jack benyitott a fürdőszobába. Annyira álmos volt, hogy észre sem vette a zuhany alól épp kilépő Yoyót. Mikor aztán szembe találkozott a hasmagasságban lévő nyolc kidolgozott kockával, nagyon zavarba jött. Elpirult és megszólalni sem tudott. Nem bírta legyőzni a rá törő érzéseket. Már régóta küzdött ezzel, de nem akarta tönkretenni a barátságukat." Biztos arra gondoltak, hogy a hasadra kötözted a Rubik-kockákat, amiket nem tudsz kirakni. Tényleg eléggé zavarba jönnék, de nem lenne szívem megmondani, hogy úgysem tudod kirakni őket, nehogy tényleg tönkretegyem a barátságunkat... Na jó, ezt te olvasod tovább, mert nem bírom. - Odadobtam neki a telefont.
A szó legszorosabb értelmében dobtam, meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg össze is törhet. Már annyi mindent túlélt, hogy ennyi meg sem kottyanhatott neki. - A fejezet végén majd írunk kommentet is.
Szeretem a kakaót. Most olyan szívesen meginnék egy bögrével. Ilyenkor érzem csak igazán a fű elmebutító hatását és azt, hogy mennyire éhes lesz tőle az ember. Mert éhes is vagyok, mint ilyenkor mindig. Tömve van a gyomrom sörrel, de még mindig tudnék enni. Talán felgyorsítja az anyagcserét. Amúgy jelenleg azt sem tudtam, mi az az anyagcsere, csak magára a mondatra emlékeztem. Aztarohadtéletbe, azt sem tudom, ki vagyok. De nagyon élvezem. Yoyo kretén és élvezi. Haha. Ez nem is vicces. Kinéztem magamnak egy foltot a plafonon, ami kísértetiesen hasonlított egy nagy pacára. Azt bámultam teljes átéléssel, miközben vártam, hogy Jack találjon egy újabb gyöngyszemet azon a pokolból született alkalmazáson. Néha nagyon meg tudtam ijedni azoktól, amiket ott olvastunk, de azt hiszem, inkább vicces volt mint rémisztő. Vagy kettő az egyben. De lehet, hogy kakaó. - Nekem nagyon nem tetszene, ha egy házban laknánk, el kéne rejtenem előled a füvet. -A kockás megjegyzésére a hasamra pillantottam és rövid merengési idő után az ujjaim közé csíptem a bőrt rajta, aztán meg is nyomkodtam, mintha egy nagyon béna kuruzsló lennék, aki saját magánál próbál veseelégtelenséget megállapítani. -Ez még gömbnek is rossz, nem hogy kockának. Nem tudom, hogy ilyen részegen és betépve hogy tudott ilyen jól célozni, mindenesetre a telefon a homlokom közepén landolt és ott is maradt. Levakartam onnan, hogy tovább olvassam ezt a műalkotást. Habár kételkedtem benne, hogy tudok még olvasni. Esetleg kakaó. - Ha nem haragszol meg, a melegpornós részt áttekerem. Ennyire még nem vagyok beállva. -Hát meg is érte. A következő fejezetben még jobb csodák voltak. -Nem is tudtam, hogy ilyen romantikus vagy. "Jack izgatottan nézett szembe az estével. Alig várta, hogy elvigye Joeyt életük első tényleges randevújára. Igazán különlegesre tervezte. Még gitárt is vitt magával, hogy szerenádot adhasson szíve szerelmének, aki iránt annyit epekedett... és végre megkapta!" Van még tovább, de én ezt nem bírom. És abban sem vagyok biztos, hogy az estét zs-vel kell írni. -Jó voltam nyelvtanból, de nem ilyen állapotban. Kakaó.
Csoport : Felsőosztály Nem : Férfi Kor : 36 Csillagjegy : Vízöntő Lakhely : Chicago Családi állapot : magányos Foglalkozás : zenész (The Pioneers frontembere) Karakterlap : Walking disaster
Yoyo már nagyon kész volt, mondjuk vele együtt én is. Az volt a különbség kettőnk között, hogy ő nem ment tovább a fűnél, úgyhogy ez is kellően szét tudta csapni az agyát. Én néha már alig éreztem meg. Azért persze ekkora mennyiség után nekem is elég rendesen betett, úgy éreztem, mintha az agyamat kicserélték volna Spongyabobbal. - Úgyis kiszagolnám, mint a disznók a szarvasgombát - vágtam rá elszántan. Megpróbáltam röfögő hangot kiadni, de csak valami satnya szusszantás lett belőle. Lehet kezdett elhalni az orrnyálkahártyám. - A te hasad nem térbeli alakzat. Elgondolkodva végignéztem magamon, nem mintha sok látszott volna a legkevésbé sem kockás hasamból, ugyanis egy három számmal nagyobb póló volt rajtam. A kockáim helyett legfeljebb a bordáimat lehetett számolgatni a testemen, ugyanis azok tényleg látszódtak. Pedig annyit ettem, ami három embernek is sok lett volna. Más tehetett róla, hogy így néztem ki. - Aj, pedig érdekelt, hogy ebben melyikünk lesz a félénk kismacska és melyikünk a határozott csődör. Mibe fogadjunk, hogy ebben is én leszek a nyomorék? - Eddig kétféle alaptípussal találkoztunk. Az egyikben Yoyo volt a magabiztos, céltudatos fél, én pedig mindentől zavarba jöttem és jóformán a saját nevemet sem tudtam. A másik verzió az volt, amelyben belőlem egy bunkó parasztot csináltak, aki csak kihasználta Joey-t és minden szarba belerángatta. Klisé klisé hátán. - Ez annyira romantikus, hogy filmet kéne belőle csinálni... Szinte kedvet kaptam hozzá, hogy elénekeljem neked a My heart will go on-t. A helyesírást meg ne nézd, az előbb két c-vel írta valamelyik tündéri rajongónk, hogy utca. Azt hittem, ki fog folyni a "vágytól csillogó, feketébe hajló mogyoróbarna íriszem". Az idézet természetesen az egyik kedvenc irományunkból származott, nálam ez a mondattöredék mindent vitt. A sör is az orromon jött ki, annyira röhögtem. Elvettem tőle a telefont, hogy kereshessek magunknak egy új fanfictiont. - Ú, ez jónak tűnik, figyelj! Ez a rövid összefoglalója. "Jack sosem hitt az igaz szerelemben. Amióta csak az eszét tudja, falja a nőket... és a férfiakat. Könnyedén megteheti, hiszen az egyik legbefolyásosabb vámpírcsalád leszármazottja. De az élete gyökerestül felfordul, mikor találkozik Joey-val, a sebesült vérfarkassal. Vajon képesek felszámolni az évszázados ellentéteket vámpírok és vérfarkasok között a szerelmükért?" Nem tudom... én vér helyett inkább jointot szívnék, ha nem baj. Fókajárásban elkúsztam egy újabb sörért, majd miután kibontottam, visszatelepedtem a puha szőnyegre. Reggel örülni fognak nekünk a takarítók. Mondjuk most legalább nem barmoltunk szét semmit, volt már rá nem egyszer példa, hogy akaratlanul tönkretettük a berendezést.
Egyszer egy gipszkartonfalat is sikerült átlyukasztanunk, mert be akartam bizonyítani nagyjából fél üveg vodka után, hogy a fal feléig fel tudok ugrani. Ebből az lett, hogy átszakadtam a szomszéd szobába, ami egész pontosan egy másik szállóvendég fürdőszobája volt.
Spongyabobot is nagyon szeretem. Kéne egy kis rajzfilmet néznünk, nem? Dehogynem. Majd később felemlítem. Már ha emlékszem még rá akkor, hogy most erre gondoltam. - Én ezt nem értem -jelentettem ki hosszú percekig tartó "gondolkodás" után. -Ha a disznók találják meg, akkor miért hívják szarvasgombának? Miért nem... malacgomba? Az még kedvesebben is hangzik. -Arra már nem is reagáltam, hogy a hasamat egy síknak nevezte. Tényleg az volt. Nekem csak ennyire futotta. Nem szégyelltem, én így is szexi vagyok. A második verzióra még több esély is lett volna, ha csak az én oldalamat nézzük. Távolról sem voltam magabiztos, sokkal inkább hasonlítottam egy papucsállatkára mint egy vad musztángra. Milyen szép hasonlatokat tudok betépve, olyan büszke vagyok magamra... Mindegy. Szóval nem igazán értettem, hogy miért mindig én voltam a kockás hasú nagymenő. Persze a másik sem volt a legideálisabb, tekintve, hogy Jack nem volt egy köcsög. Na jó, ilyen téren nem volt az elsősorban. Máshol megeshet. - Kár lenne azokért a csodás íriszekért. De az én tavaszi gyep színében tündöklő szemeimért sokkal nagyobb kár lenne. -A zöld szemekre is nagyon szép szókapcsolatokat találtunk már, ez volt az egyik kedvencem. Meg amikor a drámai jelenet közepén bekönnyeztem, amiből harmatos pázsit lett. Kíváncsi lennék, hogy találkoztunk-e már élőben ezekkel a rajongóinkkal... Visszafordultam a paca formájú folt felé, amíg vártam, hogy Jack találjon egy új aranyrögöt a kincsesládában. A Wattpad az új kedvenc alkalmazásom, jobb mint az Instagram. Pedig azt is orrba-szájba használtam. - Mi van?! -Olyan lendülettel ültem fel, hogy mint egy keljfeljancsi tovább is dőltem és megint a földre kerültem, csak a másik oldalon. Ilyen állapotban nehéz függőlegesen megtartanom magam. -Ez szar, vidd innen. Én akarok a vámpír lenni, hozzám jobban passzol. Mellesleg a Jack majdnem Jacob, neked kell olyan szagos kutyának lenned. -Szegény Joey2.0 nagyon elszomorodna, ha ezt hallaná. Voltak szép pusztításaink, az a szörnyű igazság. De az még mindig rosszabb volt, amikor ki kellett hívni a tűzoltókat, mert én váltig állítottam, hogy beleférek a hűtőszekrénybe. Végül is igazam volt, Jack és Samuel nagy gázzal bepasszíroztak oda, de sehogy sem tudtak kiszedni onnan. Úgyhogy segítséget kellett hívni hozzá. Briony azóta sem tudja.
Csoport : Felsőosztály Nem : Férfi Kor : 36 Csillagjegy : Vízöntő Lakhely : Chicago Családi állapot : magányos Foglalkozás : zenész (The Pioneers frontembere) Karakterlap : Walking disaster
Volt némi logika a kérdésében. Azt leszámítva, hogy a malacgomba kedvesen hangzik, mert én mindennek találtam, csak kedvesnek nem. Biztos, hogy nem ettem volna meg. Mondjuk szarvasgombát sem gyakran kóstoltam... Szerettem én a jó kajákat, de nem ilyenekkel volt tele a hűtőm. Ha már kiadtam egy vagyont egy ebédre, akkor az legyen mondjuk steak. Most is elfogadtam volna egy jó nagy szeletet, már megint megéheztem a sok fűtől. - Szerintem meg kurvára gusztustalanul hangzik - fintorodtam el. A tavaszi gyepszín is majdnem olyan jó volt, mint az én feketébe hajló mogyoróbarna íriszeim. Mondjuk a hajamra is csodás jelzőket találtak, a zsenge citromtól kezdve a hollófeketéig mindennel illették, attól függ, melyik hajszínemért rajongott éppen az illető. A személyes kedvencem ez az idézet volt: "a felkelő nap sugarai sem ragyogtak olyan sárgán, mint Jack frissen festett, alvástól kócos haja." Azért remélem, azzal ők is tisztában voltak, hogy a hajszínemet szőkének hívják, még ha nem is mindig természetesen az. A fekete meg fekete. Nem ébenfekete, nem hollófekete, csak "Jack rákúrt egy adag hajfestéket a fejére" fekete. Mert rengetegszer magamnak csináltam meg, nem szerettem fodrászhoz járni. A szagos kutyán teljesen felháborodtam, ugyanis a legkevésbé sem voltam szagos. Jó, a nap huszonnégy órájában durvább füstszagom volt, mint egy gyárkéménynek, de az egyáltalán nem büdös. És neki van olyan kutyafeje, a Wattpadon is megírták. - Kussolsz, te maradsz a kutya. Én szexi vámpírfiú vagyok. És különben se legyél paraszt, mert akkor nem vetünk véget a vámpírok és vérfarkasok közti gyűlöletnek - néztem rá halál komolyan. Amúgy a vérfarkast menőbbnek találtam, de ezt el nem ismertem volna ezek után. A hűtős sztori elég durva volt, utána még egy koncertet is majdnem le kellett mondanunk, mert ez a nyomorék megfázott. És még csak el sem mondhattuk senkinek, hogy hogyan. - Szeretnél még ilyen csodákat olvasni vagy inkább nézzünk filmet? Rajta van a laptopomon a Jégvarázs, a Fosterék háza és a kannibálos horror, aminek legutóbb láttuk az előzetesét. A Spongyabobot le kellett törölnöm, hogy felférjen rá a Sims 4.
Daisyvel legyártottunk egy csomó mutánst benne és terrorizáltuk velük a többi simet, nagyon vicces volt. - Ilyenkor valószínűleg egy jó húsz évet letagadhattam volna.
A malacgomba igenis nagyon kedvesen hangzik. Nagyon megsértődtem volna rá, ha ezt hangosan kimondja, mert a malacgombánál kevés aranyosabbat tudtam elképzelni. Ezt pedig úgy döntöttem, hogy meg is írom Brionynak SMS-ben. Nem tudom, mennyit értett meg belőle, de amikor napok múlva megnyitottam az üzeneteimet, valami ilyesmi állt benne: "ugye szerignzed is nagypn vukiin hanguik a malacgonba?". Legalább nem írtam el az összes szót. És kimondta. - Soha többet nem állok veled szóba -háborodtam fel. -Még hogy a malacgomba gusztustalan. Neked nincsen ízlésed, Walker. -Hirtelen elhallgattam és felöltöttem a filozofáló arckifejezésemet. Ami ugyanolyan ostobán nézett ki mint az összes többi, amikor éppen az agysejtjeimet öltem a fűvel és az alkohollal. -Te észrevetted már, hogy a neved két whiskyből áll? -Igen, ezen gondolkodtam. Számomra rendkívül fontos információ volt. Az ilyen fanfiction írók által alkotott tömörgyönyörök mindig nagyon sokáig megmaradtak, voltak, amiket már hetek óta használtuk. Remek szállóigét lehetett csinálni némelyikből. Jó, szinte az összesből. Egyébként én nagyon féltem ezektől. Persze egyik sem volt olyan súlyos mint a milk fic, amit egy másik hasonló zenekarról alkottak, akikkel egyébként nagyon jóban voltunk. De azután a fanfiction után soha nem tudtam ugyanazzal a szemmel nézni rájuk. Nekem nincsen kutyafejem. Én egy mosómedve vagyok, kikérem magamnak, annak meg semmi köze a kutyákhoz. Azon kívül, hogy emlős és szőrös. Akkor is én akarok lenni a vámpír, kikérem magamnak. - Ezt már ott elveszítetted, hogy szexi. Egyébként pedig nem érdekel a vámpírok és a vérfarkasok közötti gyűlölet, mert úgyis nekem van igazam és én fogok nyerni. Az meg mindegy, hogy vámpírként vagy vérfarkasként. Ser Yoyo mindig győzedelmeskedik. -Ez még nevetségesebben hangzott kimondva mint a fejemben. Elgondolkodtam az ajánlatán. Most éppen abban az agyhalott állapotban voltam, hogy bármit megnéztem volna vele, még a legkreténebb rajzfilmeket is. - Nézzük meg a Jégvarázst! -lelkesedtem fel azonnal. -Bri amúgy sem hajlandó megnézni velem... -Ami nekem hatalmas csalódás volt. Hiszen tudja, mennyire szeretem a rajzfilmeket, főleg a Disneyt.
Csoport : Felsőosztály Nem : Férfi Kor : 36 Csillagjegy : Vízöntő Lakhely : Chicago Családi állapot : magányos Foglalkozás : zenész (The Pioneers frontembere) Karakterlap : Walking disaster
Reflexből a homlokomra csaptam. Ezt nagyjából minden egyes alkalommal megállapította, amikor közösen téptünk be. Az első néhány alkalommal még nagyon vicces volt, hogy elfelejtette a dolgot, de mostanra már inkább csak még jobban lezsibbasztotta az agyamat. Oké, tényleg két whiskyről kaptam a nevem, habár nem szándékosan, mert apám anti-alkoholista volt világéletében. Vagy legalábbis abban a tizennyolc évben, amíg vele éltem, egy doboz sörnél többet sosem láttam nála, azt is csak jeles alkalmakkor. Úgyhogy egész biztosan nem a Jack Daniel's-ről és a Johhnie Walkerről nevezett el. - Persze, hogy észrevettem. Mikor közöltem apámmal valamikor tizennégy-öt évesen, leordította a fejemet, hogy ne viccelődjek a nevemmel, mert ez primitív és úgy állítja be őket, mintha éretlenek és alkoholisták lennének. Ne keresd benne a logikát. - Csak lemondóan ingattam a fejem. Az apám egy idióta volt. Mi még viszonylag boldogak lehettünk a rajongóink agyszüleményeivel, habár azért rólunk is akadtak nagyon durvák. Komolyan semmi bajom nem volt a melegekkel, sok meleg barátom is volt, de attól még nem akartam Yoyo pasija lenni. Ha a saját nememhez vonzódtam volna, akkor sem. Imádtam Joey-t, tényleg, de nem tudtam volna elviselni olyan közelségből, néha nem is igazán értettem, Briony hogy maradt meg mellette. - Ser Yoyo? Te nagyon el vagy tévedve... Te sosem lennél lovag, ekkora lehetetlenségek még a Trónok harcában sincsenek. Szerintem te valami istállófiú lennél. - A rajzfilmek mellett természetesen mindketten néztük a Trónok harcát is. És rendszeresen vitatkoztunk azon, hogy kinek kéne a Vastrónra ülnie és kinek meghalnia. - Oké, nekem nagyon tetszett, szívesen megnézem még egyszer. - Komolyan csak Daisy miatt láttam, komolyan. - Már úgyis unom a Spongyabobot, mostanában mindig azt nézünk.
Néha nagyon elragadott minket a hév, ha a mesékről volt szó. Egy évad Spongyabob után kezdtem egy tengeri szivacsnak érezni magam.
Minden egyes alkalommal, amikor erre a megdöbbentő felfedezésre jutottam, rá is kérdeztem Jacknél. Sikerült ugyanis utána mindig elfelejtenem, hogy én ezt már egyszer (vagy többször) megállapítottam, ami teljesen betépve és minimum félrészegen nem meglepő. Mégis ki tudna ezek után bármit is észben tartani? Pláne ezt. - De hát ez zseniális! -értetlenkedtem. -Szerinted van bármilyen pia, aminek Bradley van a márkanevében? Én is valami menő nevet akarok adni a gyerekemnek, ha lesz. -Ezt is minden alkalommal elhatároztam, de nyilvánvalóan soha nem néztem utána, hogy van-e bármiféle sör vagy tömény, aminek Bradley lenne a neve. Talán jobb is, ha így tettem, nem hiszem, hogy Briony túlságosan értékelte volna az ötletemet. Pedig amondó vagyok, hogy a kicsinek nagyon tetszene. Na jó, ezt kikérem magamnak. Én nagyon is remek fél voltam párkapcsolati téren, ezt akármelyik eddigi barátnőm bizonyíthatja. Azaz Bri. Más nem igazán volt, azt kell hogy mondjam. De tekintve, hogy ő még mindig mellettem állt és lassan akár már az esküvőnket is elkezdhettük tervezgetni, nagyon is jól megvoltunk egymás mellett. Ami az én zsenialitásomat is bizonyítja. Remek férj lesz belőlem. Úgyhogy fogd be, Jack Walker. - Lehet, mert én akár még olyan hősies istállófiú is lehetnék mint Hodor. Tartsd az ajtót! -Azon a jeleneten még mindig nem tettem túl magam és szerintem már soha nem is fogom. Mégis hogy tehette ezt vele bárki is?! Nem kérdés, hogy ő volt a kedvencem. -Egyébként pedig Jaime Lannisternél is jobb lovag lennék. Szebb biztos nem, de jobb nagyon is! Szó nélkül, végtelen lelkességgel vonszoltam oda magam fókamozgással Jack laptopjához. Szerencsére már rá volt csatlakoztatva a tévére, csak elindítani kellett rajta a filmet. Jégvarázst akarok nézni!
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Regisztráció 
Belépés 
