Richard & Fiona

Richard & Fiona

- Szerencsére elég megbocsátó típus vagyok. -Meg az ő szerencséjükre is.
Szó nélkül visszahívtam Jacket, de a gyomrom egy kicsit görcsben állt már a bűntudattól, hogy hagytam ennyire kikészülni. Pont őt, akit minden ilyesmitől meg akartam kímélni. Szinte az első kicsengésre felvette és rögtön le is támadott a kérdéseivel, hogy hol vagyok, minden rendben van, nm esett bajom, és a többi. Aztán jött az, hogy borzasztóan aggódott már értem, vagy százszor keresett telefonon, ott tartott, hogy már Joeyt is felhívja, és a többi. Igyekeztem gyorsan megnyugtatni, hogy minden rendben van, jól vagyok és mindjárt hazaérek, majd elmesélek neki mindent. Nem hiszem, hogy sikerült megnyugtatnom, mert amikor leraktam a telefont, még akkor is szinte éreztem, hogy mennyire aggódik.
A ház elé értünk, Jack pedig ott állt az ajtóban, tudtam, hogy nem fog fent megvárni. Elköszöntem Richardtól, megköszöntem neki, hogy hazahozott, de közben még egyszer megnéztem az orrát. Annyira nem nézett ki rosszul... annyira. Aztán kiszálltam a kocsiból és Jackhez siettem. Volt mit megmagyaráznom neki...