Brandon & Jack

Brandon & Jack

A legváratlanabb pillanatokban, a legváratlanabb helyeken tudtam felbukkanni, ha előtte eleget ittam. Ez most is így történt, mikor a srácokkal egy klubkoncert után arra jutottunk, hogy elmegyünk bulizni. Általában, ha felléptünk valahol, inkább csak szűk körben tartottunk afterpartyt, most viszont hirtelen ötlettől vezérelve benyomultunk egy kisebb társasággal az első útba eső kocsmába. A zenekar tagjain kívül velünk volt még Yoyo barátnője, és néhányan a hangtechnikusaink közül.
Elég zajos banda voltunk, mindenki azonnal felénk kapta a fejét, mikor beléptünk az ajtón. Már volt bennünk alkohol bőven, és ezt le sem tagadhattuk. Sosem mentünk még fel a színpadra józanon, legalábbis én nem tudtam ilyen alkalmat megemlíteni, és ez a mostani sem képezett kivételt. A koncert előtt legurítottunk némi töményet, és közösen elszívtunk néhány jointot is - ezt mondjuk Yoyo barátnőjének a tudtán kívül, agyoncsapta volna szegény Joey-t, ha ezt meglátja. Nekem nem kellett ilyesmitől tartanom, senkit sem érdekelt, hogy mivel mérgezem magam.
Még ennyi pia után sem váltam a társaság lelkévé, sosem voltam az. Csak leültem velük az asztalhoz, hallgattam, ahogy beszélgettek néhány csajról, és közben némán kortyolgattam a sörömet. Hamar rájuk untam, most még csak a legjobb barátom, Yoyo sem szórakoztathatott el, ugyanis ők éppen valamit a közelgő esküvőjükről vitattak meg Brivel. Nem akartam megzavarni őket, annyira elmerültek a beszélgetésben. Valószínűleg senkinek sem tűnt fel, amikor felálltam az asztaltól és elmentem még egy adag piáért. Úgy döntöttem, hogy egyelőre maradok a sörnél, tekintettel arra, hogy reggel igencsak másnaposan ébredtem. Csakhogy egy valamit nem kombináltam bele ebbe a tervbe, mégpedig azt, hogy az egyik bárszéken ülve megpillantottam azt a srácot, akivel nem is olyan rég iszonyatosan betéptem egy hasonlóan hirtelen jött buliban. Nem igazán ismertem őt, igazából csak valahogy egymás mellé verődtünk, felváltva fizettük a köröket, aztán valahogy előkerült némi anyag is. Ködösek voltak az emlékeim az egészről, nem lepődtem volna meg, ha neki is. Elég rendesen beálltunk az éjszaka végére. Egyedül abban voltam biztos, hogy miután kellően feloldódtunk az alkoholtól és a cucctól, ketten maradtunk az egyik asztalnál és órákon keresztül beszélgettünk vagy épp csak csendben mérgeztük magunkat. Ezek után nem is volt kérdéses, hogy eléggé fellelkesültem Brandon láttán.

- Te most vagy követsz engem, vagy a sors is úgy akarja, hogy megint együtt kerüljünk padlóra - vágódtam le a mellette lévő bárszékre vigyorogva. Nem tudtam, hogyan is kéne üdvözölnöm őt, úgyhogy ezzel a gyenge poénnal vágtam ki magam a helyzetből.

szavak száma: 463 || zene: -|| megjegyzés:  remélem egynek elmegy

Unalom, ez volt az ami otthon fogadott engem, és nem akartam abban maradni, így Mike-ra dobtam egy sms-t, amit igaz, sürgősnek akartam, de csak valami béna nyavalygás lett belőle. Haza kell jönnöd! Vagy inni! Vagy akármi, rohadtul unalmas a két fetrengő! Nem túl hatásos, így válasz sem érkezik azonnal, sőt, hosszú várakozás után sem, így dobom el azt a szart magam mellé, csak nem figyelem, hogy hova esik, így csak azért is a sarkával csapódik a falnak, és szinte hallom, ahogy eltörik. A büdös picsába! Nem mozgat annyira a dolog, hogy oda ugorjak és megnézzem működik-e, így amíg ki nem találom, hogy merre menjek, addig nem is megyek oda érte. Kezembe véve a kis ketyerét egy hatalmas repedést vélek felfedezni, ami végigszaladt az egész telefonon, plusz a bal sarka szilánkos törése jelzi még, hogy mit tettem. Az oldalsó gombot nem túl erősen megnyomom, hogy lássam a képernyő működik-e, és csodák csodájára felvillan, és szembetalálom magam Amerika Kapitány pajzsával. Király, tehát még nyomkodni tudom, csak bezavarnak a kis karcok, de az nem érdekes.
Mivel Mike nem reagált, így arra jutok, hogy vagy valakinél van, vagy már valahol fekszik nélkülem, amiért kapni fog még, de megint nem ez foglalkoztat, hanem az, hogy valahova elkeveredjek, és kiüthessem magam. A nappaliból a konyhába olyan lábujjhegyen sétálok el, hogy még maga a Macskanő is megirigyelné, és mind azért teszem ezt, hogy egy kis pénzt vegyek magamhoz. Oda rejtettem el a pénzem, mert az az egyetlen hely, ahova az anyám és a nevelőapám nem megy be, csakis addig, amíg kiveszik a sört, vagy a kaját, a hűtőből. A szekrényekbe sosem szoktak benyúlni, így ott teljes biztonságban van a pénz, amit nem akarok odaadni nekik, vagy beadni a számlákra, mert kaja is kell valamiből, meg fű is, plusz az a kis ital mennyiség, amit ma is le akarok dönteni a torkomon. Nem vagyok alkoholista, lehet, hogy vannak bennem olyan gének is, de nem akarom előhozni, de néha az életem nehezebb, mint máskor, tehát szükségem van valamire, ami jobb kedvre derít. Nem véletlen lyukadok ki valami kocsmaszerűségben, ami nem arról híres, hogy kedves aranyos pultosok vannak, és kis esernyős koktélokat szolgálnak fel.
Talán a negyedik, vagy az ötödik sörömnél járok, amikor egy ismerős hang üti meg a fülemet, abban a pillanatban, ahogy levágódik mellettem lévő székre. Egy vigyorral az arcomon reagálok a kisebb poénra, ami jól hangzik, mert igaz is lehetne, tudok követni embereket, ha akarok.
- Vagy te követsz engem, és rám akarod fogni, hogy ne legyél gyanús. - húzom össze szemöldökeimet, és igyekszem nem elvigyorogni a dolgot, hanem komolynak látszódni, de ez nem megy nekem ebben a pillanatban. - De ez a padlóra kerülés kecsegtetően hangzik. - gondolkozom el, hiszen a sokadik pohár után vagyok, de jó lenne már valami keményebb cucc is, mert így még messze van a padló.

Jack && Brandy

Brandon & Jack

Nem volt szokásom követni másokat, úgyhogy ez a lehetőség fel sem merülhetett. Oké, utoljára gimi alatt rohangáltam valaki után, de azt sem szívesen emlegettem fel, rágondolni is kínos volt, hogy rendszeresen bámultam az évfolyam legmenőbb csaját, aki mellesleg rendszeresen földig alázott. Ilyenek ezek a kamasz hormonok... De most már inkább engem követtek mások. Fotósok, rajongólányok... és el kellett ismernem, hogy ez baromi ijesztő.
- Na bakker, lebuktam - vágtam színpadiasan rémült arcot. - Már hetek óta a nyomodban vagyok, van rólad egy teljes fotóalbumom is.
Kimondva ez még rémisztőbben hangzott, mint a fejemben. Simán beleillett volna egy sorozatgyilkosos krimibe is, ahol a megszállott pasi hónapokig figyeli a leendő áldozatát. Látszott, hogy beszívva elég sokat ültem mindenféle sorozat előtt, mint például a Gyilkos elmék vagy a Dexter. Egy füves cigi után mindkettő sokkal izgalmasabb lett.
- Szuper, akkor én fizetem a következő kört. De mást is be tudok dobni a közösbe, ha gondolod... - Jellegzetes mozdulatot tettem, mintha kifújnám a füstöt és leereszteném a kezemet, benne a spanglival. Nem kerteltem, sejtettem, hogy azonnal kapni fog az alkalmon. Legalábbis a múltkor nem visszakozott, és nem gondoltam volna, hogy azóta szentéletű lett, aki megtagadna egy kis füvet.
- Különben meg csak így egyedül üldögélsz itt? Ez ám az igazi alkoholizmus... - Nm gondoltam komolyan, ha kettőnk közül valakit alkoholistának lehetett nevezni, az én voltam. Nehezen tudtam volna olyan napot megemlíteni az elmúlt néhány évben, amikor tényleg teljesen józan voltam. Ha épp nem lőttem be magam semmivel, akkor legurítottam néhány sört, egyet biztosan. Próbáltam mértékkel tenni, elvégre figyelnem kellett a kislányomra is, de van, amit az ember nem tud kontrollálni. Ez is azok közé tartozott, az irányítás már rég kiesett a kezemből. Talán soha nem is tartottam a kezemben.

Közben rendeltem magunknak egy-egy sört, csapoltat, az köztudottan finomabb volt mindenhol, mint a dobozos. Nem akartam töményet, az előző nap is szépen elintézett, és még haza kellett mennem, ahol Daisy és a bébiszitter vártak. De egy kis joint és néhány sör még nem ártott meg senkinek...

szavak száma: 445 || zene: -|| megjegyzés:  bocsánat, hogy ennyit késtem

Nem ez az első, hogy eljárok otthonról egyedül, hogy betépek emberekkel, vagy bepiálok, aztán azt sem tudom, hogy mi volt, és mikor. De ez most más helyzet, annyira sok anyag sem, és pia sem volt bennem, így emlékszem Jack-re, ami nagy szerencse, mert elég gáz szitu lett volna ebből, hogyha ő rám köszön, tudja a nevem, én pedig teljesen értelmetlenül pislogok rá, és várom, hogy beugorjon valami aprócska emlékfoszlány róla, ami nem biztos, hogy igaz lenne, feltéve azt, hogy betépve ismerkedtünk meg. De tényleg jó kis este volt, így szép lenne, ha nem emlékeznék rá, csak meglepő, hogy megint egy ilyen futunk össze, és én megint leakarom magam inni. Ez tuti valami Isteni jel, vagy csak szerencse, nem tudom, de az biztos, hogy pozitív dolog.
- Aztarohadt. - képedek el, mintha tényleg ledöbbentem volna, pedig gondolom, hogy ez nem komoly, vagy legalábbis nagyon remélem, hogy nem az, mert akkor ma nem alszom. - Remélem, hogy a jobbik profilom kaptad le olyan sokszor, szégyellem a másikat. - fordítom felé arcom bal oldalát, mintha az lenne a jobbik felem, és igyekszem nem elröhögni a helyzetet. Ha komolyan gondolja akkor bajban vagyok, de érezhetem magam egy celebnek is, akit egy stalker követ, csak azért, mert jól néz ki, jó volt vele betépni, és rajongani kell érte, valami beteg módon. Nem hangzik olyan rosszul, ha az ember megemészti a gondolatot, hallottam már rosszabbat is, ha azt mondja bejött és ellopta az alsómat és most is az van rajta, az lehet kicsit jobban megijesztett volna, mint ez.
- Akkor fizetem én a következő is, és jöhet az a más. - pont ez kell most nekem, és persze a mozdulataiból azonnal tudom, hogy mire gondol, nem lehet annyira félreérteni szerintem. Nem akarok ma gondolkozni, nem akarok érezni, le akarok ereszteni, és csak úgy létezni, vagy lebegni, attól függ, melyik jön be hamarabb, nekem mindegy, csak kicsit nyugodtabb állapotba kerülhessek.
- Most mond meg... Az egyik ivópajtim a sitten van, a másik meg valami csajt szed fel valahol. Na és te? - érdeklődök, de ha nem akarja nem kell mondani, én is csak azért mondtam, mert nem titok, hogy miért iszok. Meg mondjuk Dev nem is ivópajti, de van hogy vele is iszok mielőtt összefekszünk, ez egy teljesen normális dolog nálunk azt hiszem. Én meg kezdem kedvelni, nem tudom miért, de kezdem nagyon megkedvelni, ha pedig ezt megtudja kirak, nem lesz többet ott, amikor épp szüksége van rám. Miért vagyok ennyire elcseszett??
A sört nézem egy ideig, majd megemelem a fülénél fogva, és egy vigyorral nézek Jack-re. - Igyunk a jó sörre és a ma estére? - kérdezem őt, mert nem tudom mire kellene inni, de ez így hirtelen jónak tűnt.

Jack && Brandy