A.R.

"Ide jön egy idézet."

Nő

45

1971.02.03.

Los Angeles

Ügyvéd

Házas

Ami szerethető bennem

Mosolya, szerethető a humora, ha épp olyan kedve van. Szereti a családját és a férjét. Tudás szomja csillapíthatatlan. Munkájáért él s hal. A divat felé vezető utat is örömmel kikövezi az elhagyott lelkeknek.

Ami zavar bennem másokat

Kellemetlen ember, ha megakar valamit kaparintani, azért mindent megtesz. Rendmániás, ami talán másoknak negatív dolog. Rágja a szája belső  felét, mikor ideges vagy gondolkodik.

Életem története

Az Egyetem első éve; +18
Ott álltam az ultra miniszoknyámba a dékán irodája előtt és bekopogva csak halk sóhajokat hallottam. Oké, akkor a hírek igazak. De aztán rájöttem, hogy talán nem kellene továbbra is az ajtóba ácsorognom, hanem lelépni, de minél hamarabb. Nem akarok egy kínos szituáció egyetlen szemtanúja maradni. Megrázva magam elindultam az egyetem folyosóján úgy, mintha enyém lenne a világ és nem érdekeltek a kihívó pillantások. Jók a lábaim tudom és amúgy is ma egyetlen egy órám sem lenne, szóval azt veszek fel, amit akarok. Elgondolkoztam, hogy Lemon is megtenné ezt? Annyira tökéletes világomba akarok élni, hogy képes lettem volna lefeküdni a rektorommal, csak, hogy ne legyen négyes a bizonyítványomba. Aztán eszembe jutott Bradley, azok a kékszemek, és ahogy hozzám ér.. Koncentrálj Allison! De nem ment. A pasim nem ért rá, így a lábaim erőteljesen elindultak a legelső kocsma felé, ami az egyetemnél volt. Jó, talán nem gondoltam át eléggé, hogy nem a legkisebb ruhámba kellet volna betennem a lábam oda. Pár alkoholtól ködös szempár rám szegeződött és voltak megnyilvánulások is. Mivel amúgy már hozzá vagyok szokva, megrándítva a vállam egészen a pultig mentem és a rövid italokat sorba kértem. Néha változtattam a sorrenden, meg a tartalmon. Azon kaptam magam, hogy a világ forog velem és egy idegen pasi markolássza a melleimet.
Nehezen lelöktem a kezét magamról és a telefonomban matatva az első számot megtaláltam, ami ismerősen csengett. Bíztam benne, hogy Brad-et hívom, de a férfi hang, ami megszólalt nem éppen az övé volt, hanem Lemon pasija. Álomittas hangja enyhén volt reszelős, így tudtam, hogy már késő lehet. De fel nem foghattam mennyi az idő. Elmotyogtam neki, hogy merre is vagyok. Mire csak közölte, hogy ne mozduljak. Én ne mozduljak? A föld mozog egyfolytában.
A fickó ismét támadott, most a fenekemet érte a csapás és olyan erővel markolt meg, hogy éreztem, ahogy a bőröm égni kezdett. Meg akartam fordulni, hogy közöljem, vele elmehetne a picsába. De nem.. Mert csak a csattanás jött és a férfi istentelen káromkodás közepette esett a földre.
- Pasija van, gyökér. – csendült fel az ismerős hang, én pedig széles mosollyal öleltem át őt. Josh az én életmentőm.
- Hello Josh. – vigyorogtam és belé kapaszkodva próbáltam megmaradni a cipőmbe.
- Hogy a fenébe nézel ki? Allie nem vagy százas. – morogta és átkarolva rángatott ki, több férfi is csalódottan néztek utánunk, de nem mertek közbe avatkozni, mert nem akartak olyat kapni, mint a társuk.
- Ez olyan rohadt jó volt, istenem úgy behúztál neki, mint egy hős! – ugráltam mellette és szerteszét dobáltam a táskámat, mire az lett a vége, hogy majdnem leültem az utcán, de elkapott.
Olyan közel volt az arca az enyémhez, hogy meg kellet jegyeznem mennyire szépek a szemei.
- Anyám, majdnem fekete a szemed. – motyogtam elmosódottan és ő csak ördögi mosollyal nézett rám.
- Erős késztetést érezek, hogy megcsókoljalak. – mondta határozottan, én pedig csak megvontam a vállam. Mi van egy csókban? Semmi. Arra készültem, hogy ma szexelni fogok valakivel, aki nem a pasim.
Egész úton csendben ültem a kocsiba, ami nálam nagyszó, főleg ha iszom. Így csak a fejemet neki támasztva a kocsiablakának vártam, hogy megálljon az autó, mert a gyomrom nem akarta tovább tartogatni a tartalmát. Amit a motor elhallgatott kivágtam az ajtót és minden, amit ma megittam az aszfalton csattant. Megtörölve a szám léptem át a művemen és belekapaszkodva Josh-ba siettem fel a lépcsőn. A sietés nagy szó, mert inkább cipeltettem fel magam.
Aztán a cipőm a hűvös padlón koppant, vártam, hogy az erős karok elengednek, de csak a fekete szemek bámultak.
- Ha most meg akarsz csókolni, kelleni fog egy fogkefe. – eltakarva a számat motyogtam félig lehunyt szemmel. Ő pedig a fürdőig cipelt, hogy a kezembe nyomja a fogkefét. Majd megnyitotta a zuhanycsapot.
Megadóan vetettem le a ruháimat, ő pedig betessékelt a víz alá, ami hűvösen bizsergette a testem minden egyes centiméterét. De a víz megetette a hatását, kezdtem józanodni, felfogtam, hogy Josh fürdőjében vagyok meztelenül és éppen mosom a fogam a tükör előtt, mikor megéreztem őt.
- Mindig is kíváncsi voltam mit rejtenek a drága ruhák.. – simított végig az oldalamon én pedig megadóan sóhajtva öblítettem ki a számat és felé fordulva néztem végig rajta.
- Nekem van indokom miért nincs rajtam ruha. De neked? – mosolyom szélesedni kezdett, mikor hozzám ért, az állatiasság száguldott az ereiben és tudtam mit akar. A következő érzés csak az volt, hogy a lábaimat szétfeszítve nyögök fel és a vállába harapva próbálom tompítani. Hihetetlen volt. Annyira más, mint Brad, és annyira. Tiltott. A legjobb barátnőm pasija van bennem, a közös albérletünkben, míg ő és a pasim éppen alszanak. De az érzés.. Egy kibaszott ribanc vagyok.

Napjainkban:


- Allison St.James. - állt meg előttem Josh csípőre tett kézzel és mért végig, ahogy kék szemei végig szaladtak minden centiméteremen elmosolyodtam. Akaratlanul is belém hatolt a tudat, hogy már akkor elértem mindent, amit akartam.
- Ross. Mrs. Ross vagyok. - vigyorogva öleltem át és hagytam, hogy keze végig vándoroljon a hátamon, majd megállapodjon a derekamon.
Egy biztos, hogy mióta házas vagyok a munkámnak élek, és már csak árnyéka vagyok annak, aki voltam az egyetemen. Szerettem az az Allison lenni, de most sikeres vagyok, a saját lábamon állok a férjemmel. Akit szeretek, de tudom jól, hogy néha ő is megbotlik.
- Ragyogóbb vagy, mit valaha. Mrs. Ross. - nevetet fel. Igen csak ismerem ezt a nézését. De én már sikeres ügyvéd vagyok, aki nem fogja a férjét megcsalni, húsz év házasság után. Nem, nincs húsz év, de attól még nagyon is kedvelem a férjemet, és a hűségem töretlen volt. Most sem tervezem, hogy megcsalom a férjem. Én már csak ilyen vagyok. Nem engedhetem meg, hogy beszennyezzem a hírnevemet.
- Mi járatban Joshua? - mindig csak akkor bukkan fel, mikor kell neki valami. Lefogadom azt is tudja, hogy férjnél vagyok. Ugyan olyan kemény ügyvéd, mint én. Kizárt, hogy ne nyomoztasson le.
- A férjedet akarom. - döntötte oldalra a fejét. Tudtam, tudtam, hogy nem csak felbukkant egy kávéra.
- Régen még engem akartál, átálltál a másik oldalra? - nevettem el az egészet. Az igazat megmodva semmi nevetséges nem volt benne, de nem akartam, hogy érezze mennyire ideges lettem attól, hogy mit akar.
- Leakarom csukatni, vagy veled, vagy ellened fogok dolgozni. - villantotta meg azt az átkozott mosolyát, amitől minden lánynak lecsúszik a bugyija.
- Csak a holttestemen keresztül! - sziszegtem a fogaim között.
- Megfog történni, ha továbbra is a szoknyád mögé rejtőzik. Allison légy ügyvéd. Hol a szenvedélyed a munkád iránt. Hol van az Allison, aki a rektorral akart hemperegni, hogy ne legyen négyes a bizonyítványában? - lépett közelebb én pedig töretlenül tartottam magam.
- Ott ahova a bűnös éjszakánk emlékei is tűntek. A múltban. - vágtam vissza neki és elindultam az irodám felé. Ott hagytam őt.

Ha tükörbe nézek

Általában mikor megjelenik, minden szempár rászegeződik, magas és vékony, úgy mozog, mint egy gazella, kecses és lágy. Hosszú szőke haja csak úgy omlik a hátára, mintha páncél lenne. Néha egyenes, néha göndör. Bármit tesz vele, minden jól áll neki, pontos és kimért, ha az utcára lép. Sosem okozna csalódást az apjának. Vörös ajkai szinte már a védjegyévé vált, épp mint szőke haja. Amitől semmiért nem szabadulna meg.
Személyisége, erős és még is gyengéd, Elég hamar megtud sértődni, de a bosszút sem veti meg, bár elég gyerekesnek tartja, még is jól mulat, minden kis bosszún, ami úgy sül el, ahogy ő elképzeli. Mit is lehetne mondhatni, a szája hatalmas, ha valaki nem tetszik, akkor teperhet , kifogja mondani a véleményét, és az valószínűleg fájni fog. Aztán néha hiperaktív, akár egy felhúzott kis játék. De ezt inkább a mániákus megfelelésvágynak köszönheti, amivel próbálta beérni, hogy figyeljenek rá kiskorában. Tehát összefoglalva! Nagyszájú, ragyogó kék szemű, kemény nő.Ha nem vagy felkészülve arra, hogy szembe találkozz vele, jobb ha elkerülöd.

Családom

James StJames. halott.

Dominique StJames. Halott.

Raymond Ross.Több, mint tizenöt éve élnek boldog házasságban. annak ellenére, hogy Allison a tökéletes makulátlan igazság mániás, a férje közben sikkaszt és bűnszervezetet vezet. De hát a szerelem azóta sem múlt és talán ezért is tenné a kezét tűzbe a férje miatt.

Wayne Ross. 22 éve adott életet egy tökéletes kisfiúnak. Gondosan óvta és közben tudta, hogy férjét ezzel nagyon is boldoggá tette. Persze tudta, hogy mibe fog keveredni viszont büszke volt, hogy fiúnak adott életet. Büszke anyukaként támogatja fiát, az egyetemen sikeres ifjúként büszkélkedhet vele. Nem mellesleg az apa nyomdokaiba lépő gyerekként még inkább csak melengeti keblét.

Apróságok

Férje lebukása. Ezzel együtt a félelem, hogy egyedül marad. A pókokat sem szereti.

Államügyésznek lenni, minden álma, hogy minden szál az ő kezébe fusson össze. Bár idős, még álmodozik, hogy anyaság  hatalmába kerítse.

Imádja hallani, ahogy a bíró meghozza az ítéletet és ezzel ismét megnyer egy ügyet. Szereti, hogy minden úgy alakul ahogy akarja. a hatalom élteti és űzi előrébb a ranglétrán.

Ha a kávéfőző elromlik. Napi egy kávét szokott inni, azt is reggel, mikor fel kel. Vagy ha nem úgy alakulnak a napjai, ahogy elképzelte. Szabály mániás, napi rendeket készít, talán ezért is nevezhető munkamániásnak.

Kedvenc ital a jeges tea, étel az olasz összes étel. Zenékben a klasszikusokat részesíti előnybe, de nem veti meg a rádióban szólt mostani dalokat sem. Az olvasás nagy kedvence, mikor ideje engedi, mindig valami könyvet bújik. Abban nincs kedvenc.

Modern lakásban élnek, szereti a letisztult dolgokat, az átlátható tereket. A fehér dominál az egész lakásban. A kert is rendezett, nem túl nagy, épp csak akkora, hogy a medence elférjen.

Chicagoi Bíróságon dolgozik, mint sztár ügyvéd. A munkatársai tisztelik és félnek tőle. Nem az a barátkozós típus.

Charlize Theron